Családon belül, közvetlen ismeretségi körömben is vannak olyan párok, akik sok-sok hosszú évet, akár 20-30 évet együtt töltöttek, mégis elváltak.
Szerencsére ellenpélda is akad, apósom és anyósom már túl vannak az 50. házassági évfordulójukon és szerintem ők már egy különleges szimbiózisban élnek. Más kérdés, hogy a jelenlegi életkörülményeink mellett, amikor legalább minden második házasság válással végződik, valódi ritkaságszámba megy majd az ő házasságukhoz hasonló egység.
Szürke válásnak is hívják azokat a késői szakításokat, amikben a felek 50 évesek, vagy annál idősebbek. A válás persze minden életkorban nehéz, de minél később mondja ki valaki, hogy vége a házasságának, valószínűleg annál fájdalmasabb pontot tenni a kapcsolatra.
Hiszen a legnehezebb dolog sosem az, hogy megszűnik egy kapcsolat: azzal együtt egy életszakaszt, egy kialakult rutint is le kell zárnunk, ami bizony komoly kihívásokkal jár mindenki számára. Minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb elköltözni, új kapcsolatot kialakítani, barátkozni, megszokni egy másik életvitelt.
De miért nem tartanak örökké a hosszú házasságok? És főleg: mi történhet akkor, amikor valakik egy fél élet után döntenek a válás mellett?
Üres fészek szindróma
Az üres fészek szindróma akkor jelentkezik, amikor kirepülnek a gyermekek a családi fészekből. Ez gyakran nagyon hosszú idő, 20-30 év is lehet. Eközben a legtöbb házaspár nem tud olyan mértékben egymásra összpontosítani, mint korábban. Még azok sem, akik egyébként törekszenek arra, hogy ne szűnjenek meg férfiként és nőként létezni.
Az élet mégis mozgalmas, aktív: gyermeknevelés, óvoda, iskola, előadások, szakkörök, új ismerősök.
A nyugdíjazás
Ki ne vágyna a nyugdíjas évekre, főleg akkor, ha tudja, kényelmesen eltengetheti majd élete időskori éveit? Azonban a nyugdíjas évek az üres fészek szindrómához hasonlóan könnyen vezethetnek identitásválsághoz. Sokan a karrierjük alapján határozzák meg magukat, menedéket, biztonságot, pozitív visszaigazolást jelentenek számukra a dolgos mindennapok.
Azonban amikor mindez megszűnik, túl nagy üresség támadhat és jut idő átgondolni olyan kérdéseket is, amik a házasságot érintik. De nem csak ez okoz veszélyt az utolsó, tartalmas években, hiszen állandó feszültséget szülhet, ha a házastársak másfajta, mozgalmas, vagy éppen kevésbé mozgalmas nyugdíjas évekre vágynak.