Világunk egyre ragyogóbb hely. De sajnos nem jó értelemben. A lakott területek felett kipufogó gázokból és vízgőzből álló gomoly lebeg örökösen, ezt világítják meg az utca fényei. A városok fölé magasodó fénybúra már jó ideje meggátolja, hogy lássuk a csillagokat. Ez még csak a legjelentéktelenebb veszteség, ezen túlmenően rengeteg más elfajulást és kárt is okoz az élővilágnak.
Fényárban úsznak az otthonaink, sőt egyre gyakrabban a kertjeink is, nappalt csinálunk az éjszakából, amivel ártunk szinte minden élőlénynek, beleérve magunkat is. A lámpafény megzavarja a természetes bioritmusunkat, hiszen a sötétség idején a test normál esetben már a pihenéssel és regenerálódással szeretne foglalkozni. Mi mégis késő éjszaka is természetellenes módon, stimuláló hatású fényekkel bombázzuk a testünket.
A képernyők kékfénye olyan elektroszmog, ami beleavatkozik a hormonszintünkbe, például a hangulatunkban nagy szerepet játszó dopaminszintbe. Tehát hatással van a kedélyállapotunkra, a viselkedésünkre és a döntéshozatalunkra.
Naplemente után nincs kékfény, ez pedig jelzés az agynak, hogy elálmosíthat, felkészíthet a pihentető alvásra és indíthatja a test regenerálódási programját. A zaklatott alvás rányomja bélyegét a következő napra, romlik az agykapacitás, szétszórtabbak, álmosabbak, nyűgösebbek, sőt morgósabbak leszünk.
Kivilágított kertek
A fényszennyezés káros környezeti következményeit számos kutatás bizonyította már, és egészen biztosan hallunk még felőlük. Egyre több faj esetében tapasztalhatók különös változások. Az egyik legjobban ismert jelenségnek –miszerint, hogy a molylepkék majd megőrülnek a fényekért – eddig talán nem szenteltünk különösebb figyelmet, lévén sokan nincsenek tisztában az éjjeli lepkék valódi jelentőségével. Ők a legkiszolgáltatottabb áldozatai a mesterséges fényeknek.