4. Düh
Kezdetben a sokk és a fájdalom túl elsöprő ahhoz, hogy igazi indulatokat érezzünk, de amint kezdünk felocsúdni, elkerülhetetlenül eljutunk ehhez a zsigeri érzéshez.
Ez egyébként már egy biztató jel, mert azt jelenti, hogy kezdjük feldolgozni a történteket, hiszen itt már – a szakítás óta talán először – saját magunkra is gondolunk.
Ilyenkor tesszük fel a következő indulatos, költői kérdéseket, miszerint: hogy képzeli, hogy elhagy ENGEM?! Mit képzel magáról, hogy ezt csinálja VELEM?! Már kezd derengeni, hogy kik is vagyunk valójában és talán odáig is eljutunk, hogy kimondjuk: úgyis jobbat érdemeltünk nála. A düh érzése hasznos, mert felrázza az embert a sokkból és tehetetlenségből.
