Hit, szabadság, rugalmasság
Ha a hit és szabadság fonalán haladunk tovább, akkor egy olyan hittípus rajzolódik ki előttünk, amely keretet szab, normákat és szabályokat állít fel az egyén számára, ám mindezt az egyén önként, kényszerűség nélkül, szabad akaratából (állítja fel) fogadja el. Meg van győződve ugyanis a felől, hogy célja (ha elég nemes, ha nem károsítja mások szabadságát, ha értéket képvisel és erkölcsös), akkor megvalósulhat. Kellő kitartással természetesen. Ha egy egyszerűbb célból indulunk ki, mint például a korán kelés szokássá formálásából, akkor is konkretizálásra, tervekre és azok következetes betartására van szükségünk. Nem beszélve egy magasabb rendű célkitűzés megvalósítása érdekében felállított „hitrendszerről”.
Tegyük fel, hogy kellőképpen erős hittel felvértezetten végül sikerül megvalósítanunk a korábbi célok egyikét. Ekkor egy sorsfordulóhoz, életünk egy újabb mérföldkövéhez érkezünk. Egy merőben újszerű, még nem ismert szituációba, élethelyzetbe. Ekkor újabb célokat szükséges felállítanunk annak érdekében, hogy az elért helyzetben jól meg tudjunk nyilvánulni. Ehhez ugyancsak hit kell. A feltalálom magam ebben az új helyzetben és kihozom belőle a lehető legjobbat hite.
