„Nálunk a férjem dolgozik egész nap, hogy én a gyerekekkel tudjak lenni, szinte alvásidő van, mire hazaér, jóformán csak hétvégén tudnak az apjukkal lenni. Nincsenek tökéletes helyzetek. Te ettől még jó anyuka vagy.”
A buszmegállóhoz érve elköszöntünk egymástól, és azóta sem találkoztunk. De ez a mondat velem maradt. Segített átvészelni egy nehéz napot, segített túlélni egy nehéz helyzetet.
És azóta is sokszor eszembe jut. Már nem is maga a mondat, hanem a tény, hogy ott állt mellettem egy idegen nő, és észrevette rajtam, hogy éppen nagyon lent vagyok. Ott lent, ahol mindannyian szoktunk lenni, akik dolgozunk, akiknek gyerekünk van, akik érezték már, hogy kevesek egy feladathoz, akik szorongtak már a testük miatt vagy szorították a kezükbe a kulcscsomójukat, amikor egyedül mentek haza a sötét utcán. Akik érezték már, hogy nem veszik őket komolyan, akiknek mondták már meg, hogy nem így kellene öltözködniük, akikre szóltak már rá, hogy nem mosolyognak eleget, vagy túl sokat. Nők. Olvass még a témában
Van, aki keresi a mélyebb jelentését, van, aki beépíti az identitásába, van, akinek csak egy jel a személyi igazolványában, de az biztos, hogy nőnek lenni néha nehéz. Néha mindenkinek az. Egy kinyújtott kéz, egy kis biztatás vagy egy jó szó ilyenkor a világot jelenti.
