A mai harmincas és negyvenes kisgyermekes szülők azok, akiket édesanyjuk igen nagy valószínűséggel a Spock-irányelvek szerint nevelgetett a hetvenes-nyolcvanas években. A bizonytalanság minden fiatal szülőpárt megkörnyékez az első hetekben, hónapokban.
Hol voltak még akkor online topikok, fórumok, közösségi oldalak, ahonnan mindenféle jótanácsot, személyes tapasztalatot gyűjthetett volna be egy édesanya hajnali háromkor, ölében az órák óta visító újszülöttjével. Ha szerencséje volt, akkor egy közeli rokont, sokat látott szomszédasszonyt segítségül hívhatott, de bizonyára sokszor nyúltak ezek az anyukák a könyvespolc irányába is, kétségbeesve, kutatva a félhomályban a citromsárga kötésű varázskönyvért, melynek szerzője Benjamin Spock, címe pedig Csecsemőgondozás és gyermeknevelés.
4/6 Szobatisztaságra nevelés
Nemrégiben egy óvodai beiratkozáson az egyik anyuka azt mondta, az ő kisfia csak szeptember lesz hároméves, szerinte még nem kell szobatisztának lennie. Lehet, hogy marad is még egy évig otthon, majd négyévesen kezdi az ovit.
Ennek hallatán a legtöbb spockista felháborodva kelne ki magából, hiszen ez elfogadhatatlan mértékű türelem a múlt századi felfogáshoz képest, amikor már 7-8 hónapos korban illet ráültetni a bilire a babákat. Persze ez csak azoknál a gyermekeknél volt célravezető, akiknél már megfigyelhető egyfajta napi rutin az anyagcserében.
Néhány hét után – írja a könyv – kialakul a feltételes reflex, tehát ahogy megérzi a kicsi a feneke alatt a bilit, automatikusan nyomni kezd. Spock azonban arra is figyelmezteti az anyukákat, hogy ez épp az ellenkező reakciót válthatja ki a gyerekből, amennyiben úgy érzi, erőltetik és nem szabad akaratából vesz részt a „játékban”.
A korai szobatisztaságra nevelés előnyeinek ismertetése után Spock kifejti: másfél-kétéves kor között jön el az az időszak, amikor már minden gyermek megérett a bilire, s nagyon fontos, hogy mindig biztassuk, dicsérjük, ha produkál valamit.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!