Nem baj, ha megnéz egy mesét, vagy játszik a tableten
Nálam ez nagyon sarkalatos kérdés volt és az a mai napig, mert olvasásszociológiából írtam a szakdolgozatomat és nagyon rossz eredmények jöttek ki már tíz éve is a tévénézési rutinokról. És hol volt akkor még az okostelefon, meg a tablet… Aztán idővel arra törekedtem, hogy ezen a téren is meglegyen az aranyközépút és igyekeztem elengedni a bűntudatomat.
Természetesen vannak szabályok, keretek, amikből nem engedek, nem lehet az elsődleges szórakozási forrás egy telefonos játék. Azonban főleg a karantén alatt előfordult, hogy muszáj volt odaültetnem kicsit a készülékek elé. Tudom, hogy vannak, akiknek órákon át eljátszik a csemetéje és néha az enyém is feltalálja magát, de ez még nem általános.
Amikor kellett egy fél óra, vagy akár egy óra ahhoz, hogy én is megnyugodjak és elvégezhessem a kötelező teendőimet, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül hagytam, hogy megnézzen egy hosszabb mesét, vagy egy kicsit játsszon a tableten. A korának megfelelő mesét választottunk, és olyan játékot, amiből tanulhat is. Az időtartamot pedig nem csak mi tartottuk be, hanem ő is, és a lejárta után már jöhetett is újra a közös program. Olvass még a témában
Mi ezekkel a módszerekkel ki tudtuk húzni a karanténos napokat, de persze sokat segített az is, hogy van egy udvarunk, ahova lemehettünk és sokféle játékot játszhattunk. Na, meg az sem hátrány, hogy a kislányunk korán kel, de korán is fekszik, így este tudtuk pótolni, amire napközben nem jutott idő.
