6 pepecselős étel, amihez egy elfoglalt nőnek nincsenek idegei

Van ember, aki ki tudja úgy ejteni a Jókai bableves nevét, hogy közben nem nyel egy nagyot? A sűrű, krémes leves a finom, füstös ízű húsokkal nekem egy komplett ebédnek is be szokott illeni, bőségesen jól lakok tőle ugyanis, de az elkészítésére, bevallom őszintén, nem vállalkoznék.

Először is azért, mert ha én Jókai bablevest akarok enni, akkor azt azonnal akarom, márpedig ha az ember nekiáll, abból még igen sokára lesz kész étel.

Áztatás, előfözés, rántás, zöldségpucolás – ez egy olyan leves, ami nagyon sok lépésből, nagyon sokáig készül, és nem is lehet csak úgy otthagyni a tűzön, mindig csinálni kell vele valamit.

Számtalan étteremnek viszont ott az étlapján, ráadásul leves lévén nem is kerül olyan sokba. Egy óra alatt kihozzák az ételt, ennyi idő alatt a csülök sem készülne el – úgyhogy ezt az ételt tipikusan érdemesebb inkább megrendelni, mint elkészíteni.

Na jó, persze, hogy lehet venni egy üveg szószt, ráönteni valami sós vízben kifőzött tésztára, és már meg is van, de mi most az igazi ázsiai tésztákról beszélünk, amikhez kanalanként kell adagolni olyan összetevőket, amelyeknek már a beszerzése is hajmeresztő feladat – ja, és akkor mindehhez kell egy wok, meg egy olyan tűzhely, amire rá tudod rakni a wokot…

Szóval egy kacsás pad mee luang elkészítésére, amihez olyan összetevők szükségesek, mint a fafülgomba, a bambuszrügy vagy a fekete szósz, otthon semmiképpen sem vállalkoznánk… Ellenben bármelyik jobb thai étteremből bármikor, gond nélkül lehet rendelni.