Utazás / Otthon

Kaotikus és gyönyörű: Nápolyt látni kell – élménybeszámoló

Teljes káosz. Ez volt az első gondolatom, amikor leszálltam Nápolyban a reptéri buszról a központi vasútállomás közelében. A véleményemet azóta is tartom, de azért egy kicsit módosítanám: csodás káosz ez a város!

Amikor Nápolyt választottuk úti célul, épp csak annyit tudtunk róla, amennyit az átlagember tud a dél-olasz városról. Szándékosan nem vetettük bele magunkat az útikönyvek rengetegébe, szerettük volna saját tapasztalataink alapján megismerni a várost, amely egy aktív vulkán lábánál terül el. Talán napjaink egyik legveszélyesebb tűzhányójának közelsége teszi a nápolyiakat azzá, akik: olyan emberekké, akik tudják élvezni az életet és szeretik megadni a módját mindennek.

A város Olaszország Campania régiójában fekszik, csaknem egymillióan lakossal. A legjobb szó rá talán az, hogy sűrű.

Szűk utcák, sikátorok, egymásba érő ablakok és erkélyek, amely egy tágasabb terekhez szokott látogató számára talán különös látvány, de talán hozzájárult ahhoz, hogy a nápolyiak igazán vendégszeretőek, hiszen megszokták egymás közelségét.

Keresd meg a legszebb kilátót

Nápolyban nem nehéz olyan helyet találni, ahonnan remek kilátás nyílik az öbölre és a Vezúvra, hiszen az egész város dombos, számtalan szűk utca vezet fel a magasabb pontokra, de választhatjuk valamelyik fogaskerekűt is a feljutáshoz. Mi a Sant’Elmót választottuk célul, amely egy domb és egyben a rajta álló erőd neve is. Az 1300-as években épült erődben egy múzeum kapott helyet, de remek a kilátás az építmény szinte bármely pontjáról.

Erődből és várból nincs hiány a városban, a másik két ikonikus épület a part mellett található, a Castel Nuovo és a Castel dell’Ovo.

Ez utóbbi a 15. században nyerte el a mai formáját és mindenképp érdemes ellátogatni ide, hiszen a tenger felé nyúló földnyelven áll, amelyről még közelebb érezhetjük magunkat a vulkánhoz.

Vulkántúra

Ha már Nápoly, akkor mindenképp úgy tervezz, hogy szánst egy napot a Vezúvi Nemzeti Park meglátogatására is. Csupán 40 perces vonatozással máris Pompeii-be érkezhetünk, ahonnan egy külön busszal juthatunk fel a Vezúv tetejére. A busz a csúcs előtt nagyjából 100 méterrel megáll, így onnan bizony gyalog kell felkaptatni a meredek emelkedőn, de a látvány mindenért kárpótol. Figyeld az időjárást, hiszen tiszta időben rendkívül messzire ellátni a csúcsról, azonban ha nagyon felhős vagy ködös az idő odafent, akkor már nem látni az öblöt. A Nemzeti Park nyitva tartását is mindenképp ellenőrizd indulás előtt, hiszen vannak napok, amikor korán zár.

A túra után mi busszal visszamentünk Pompeii-be és sétáltunk egyet a romvárosban, amelyet a Vezúv 79-es kitörése pusztított el. Egy nap alatt jártuk be ezt a helyet, és bizony jól elfáradtunk a végére, úgyhogy Nápolyba visszatérve már csak arra maradt erőnk, hogy isteni Pizza Frittával, egy nápolyi specialitással csillapítsuk étvágyunkat.

Pizza, pizza, pizza

Nápolyból származik a Margherita pizza is, így nem is volt kérdés, hogy meg kell kóstolnunk. Ez a pizza kicsit más, mint amit itthon megszoktunk, jóval vékonyabb, de minden alapanyag friss és ízletes rajta.

Aperitifnek egy limoncellót szokás inni, de a helyiek nagy kedvence az Aperol is. Ha édességről van szó, akkor a levelestésztából készült sfogliatelle a kihagyhatatlan, amelyhez mi cappuccinót rendeltünk.

A babá is igazi nápolyi specialitásként vált híressé, amelyet minden sarkon árulnak ezerféle formában – vigyázz vele, hiszen ennek a tésztából készült süteménynek a lényege, hogy alaposan meglocsolják rummal. Én egy különféle krémekkel megbolondított verziót választottam, ami rendkívül édes, de nagyon finom volt. 

Napsütéses hétvége

Ottlétünkkor szerencsére igazán csodás, napos, meleg idő volt, így arra is volt alkalmunk, hogy pihenjünk egy kicsit a tengerpart melletti hatalmas sziklákon és magunkba szívjuk a tenger és a napfény pozitív energiáit.

A nápolyiak igazán kihasználják a hétvégéket – a város ilyenkor megtelik sétáló, piacozó, teraszon kávézgató vagy csak napozó emberekkel, igazi nyüzsgés van. Robogók és autósok jönnek-mennek a tőlük megszokott őrült tempóban, nem kímélve a járgányokat a macskaköves utcákon. Apropó macskakő: ha csak pár napra érkezel, semmiképp se gurulós bőröndöt válassz, mert Nápoly igazi hátizsákos város, a bőrönd kereke nem biztos, hogy túlélné a kiruccanást.

Nápoly „sötét” oldala

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Nápoly sokszor nemcsak pozitív értelemben kaotikus. A tömegközlekedés és úgy általában a közlekedés teljesen kiszámíthatatlan, a buszok még véletlenül sem akkor jönnek, amikor számítunk rá, a jelzőlámpák pedig inkább csak iránymutatásul szolgálnak, sem a gyalogosok, sem az autósok nem tartják be túl szigorúan a „kreszt”, a robogósok pedig szinte saját szabályok szerint közlekednek. Ezt nehéz megszokni, de mi hamar átállítottuk az agyunk és rájöttünk, hogy ha határozottak vagyunk, akkor tudunk csak átkelni egy úttesten.

Ne hagyjuk ki a spanyol negyedet sem, amely rossz híre ellenére nappal igazán barátságos és mindenképp különleges színfoltja a városnak.

A másik, ami nagyon jellemző, hogy Nápoly bizony koszos. Kevés a kihelyezett szemetes, ráadásul a városi szemétszállítás a hírek szerint hosszú ideje a maffia kezében van, így ez egy visszatérő probléma.

A házak vakolata elhanyagolt, a metrók és a vonatok tele vannak graffitikkel, a sokszor szűkös, keskeny macskaköves utcák és az ablakokba kihelyezett száradó ruhák – amelyek szintén szerves részét képezik a látképnek – igazi zűrös hatást keltenek. De mindez cseppet sem zavart minket, hiszen a hely hangulata igazán magával ragadó, az itt élők végtelen kedvességéről nem is beszélve. Bár alig akad valaki, aki beszél angolul, mégis készséggel segítenek az eltévedt turistáknak és bármikor ellátnak jó tanácsokkal, hogy merre induljunk és hol együnk igazán jót.

Képek forrása: valipatov/depositphotos.comgregorylee/depositphotos.com, mathes/depositphotos.comdeltaoff/depositphotos.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást