Európában 200 évig mindenki kannibál volt, csak erről senki sem beszél

A „kannibalizmus” témája politikai eszköz volt az európai keresztények számára, akik okokat kerestek az Amerika, Afrika és a világ más részein történt inváziójuk felmentésére. Úgy tűnt, hogy ez tagadhatatlan bizonyíték mások „vadságára”, és engedélyt adott az úgynevezett „civilizációs misszióra”. Eközben az európaiak saját gyógykezelési módszerei elkerülik a „kannibalizmus” címkét, és a „múmia” vagy egyszerűen csak a „gyógyszer” jóindulatú skatulyáiba tartoznak.

Néhány kora újkori író tisztában volt ezzel a képmutatással. „A kannibálokról” című esszéjében Michel de Montaigne is rámutatott az európai kettős mércére. „Mindenki barbárnak nevez mindent, ami a saját hazájában nincs gyakorlatban” – írta.

A tizennyolcadik századra a holttestgyógyászat kezdett kimenni a divatból, bár a 19. században még mindig rengeteg ember használta. A holttestgyógyászat hanyatlásának oka sok volt, ám a gyakorlat máig ékes példája annak, hogy mennyire befolyásolhatja egyes dolgok megítélését az, hogy milyen névvel illetjük őket.

1 2 3 4 5