Június 6-án született, ma lenne 100 éves Gobbi Hilda, számtalan művészeti elismerés tulajdonosa, Kossuth-díjas színésznő. Híres volt elszántságáról, kitartásáról, művészet- és művésztámogató kezdeményezéseiről, politikai nézeteiről, és homoszexuális beállítottságáról is.
Származása, fiatal kora Gobbi Hilda családja apai ágon Olaszországból származott, és a művészet mindig is fontos szerepet töltött be a család életében. Nagyapja, Gobbi Alajos zeneszerző és karmester volt, így nem csoda, ha az unokában is komoly tehetség rejlett, ami már fiatal korában megmutatkozott.
Igaz, a zenében kifejezetten ügyetlennek minősítették, a színészetben viszont elsöprő sikereket mondhatott magáénak. 1935-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd ezután egyből a Nemzeti Színházhoz szerződött.
Ellenállás, politika
Már 1945 előtt részt vett a munkásszínjátszás tevékenységében, ahol színészi és szervezői képességeit egyaránt bizonyította. Határozottan bal oldali nézeteket vallott, és aktív szerepet kapott az ellenállási mozgalmon belül is.
A világháború alatt, a német megszállás idején katona édesapján keresztül segítette az ellenállási mozgalmat, ekkor fűződtek szorosra a szálak közte és Major Tamás között, akivel később is együtt dolgozott. 
Ötös Bizottság
Gobbi Hilda Major Tamással, a Nemzeti Színház igazgatójával és másik három, velük azonos nézetett valló emberrel együtt 1945-ben megalapították az Ötös Bizottságot, amely az idő előrehaladtával egyre komolyabb szerepet töltött be a kommunista időszak művészvilágának életében.
Támogatói funkciójukat azonban sokszor túllépték, például káderlapokat gyűjtöttek színészkollégáikról, melyek az ’56-os forradalomkor elérhetőek lettek az érintetteknek is, nem kis felháborodást okozva ezzel.
Örök szerelem: a Nemzeti Színház
Gobbi Hilda politikai nézetei mellett elkötelezett híve volt nem csak a színészetnek, de a színház, különösen a Nemzeti Színház támogatásának is. A világháború végével aktív szerepet töltött be a színház épületének újjáépítésében, majd annak lerombolása után országos akciókat szervezett azért, hogy a Nemzeti Színház épülete újra elkészülhessen.
Álmának beteljesülését sajnos már nem érhette meg, de színészi tevékenységének és a Nemzetiért folytatott kitartó harcának elismeréseképpen szobra az új Nemzeti Színház parkjában látható: egy padon ülve, cipőjét levetve, mezítláb gyönyörködik az épületben.
Színészpártolás
Gobbi Hilda a Nemzetiért vívott harca mellett vitathatatlan elismerést érdemelt a színészek támogatásáért is. Az ő kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, az idősebb színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthon is, melyeket olyan hírességek segítettek berendezni, mint Honthy Hanna, Latabár Kálmán és Bajor Gizi.
Mivel Gobbi Hilda örökös nélkül halt meg, végrendeletében vagyonából megalapította az Aese-díjat, illetve létrehozott egy olyan alapot, amely idős színészek életét támogatja. Szentgyörgypusztai nyaralóját pedig alkotóháznak ajánlotta fel művészek számára. A Gobbi Hilda díjat nem ő, hanem tisztelői alapították: a díj olyan idősebb művészeket támogat, akik pályájuk során nem kaptak még elismerést.
Leszbikusság, életvitel
A ’70-es évektől nyíltan vállalta leszbikusságát, és nem rejtegette viszonyát Temessy Hédi színésznővel, akivel sokáig együtt is élt. Másik nagy szerelme Galgóczy Erzsébet írónő volt, amely kapcsolatot szintén nyíltan felvállaltak a nyilvánosság előtt is. Közismert volt róla, hogy gyakorlatilag egész életében dohányzott, számtalan fénykép, interjú is ezt támasztja alá.
Egészségére kevéssé vigyázott, ennek ellenére 75 évesen halt meg úgy, hogy gyakorlatilag élete végéig aktívan dolgozott a színházban.
Fű, patkó, tégla
Halála után testét, végakaratának megfelelően egy vasládába helyezték. Színésztársai búcsúként mellé tették azokat a dolgokat, tárgyakat, amelyek sokat jelentettek neki élete során: egy csomag fűmagot, az Imperial versenyló patkóját és az imádott szentgyörgypusztai nyaralójának egy tégláját.
Nem véletlen, hogy a Nemzeti Színház parkjában ülő szobra is cipő nélkül, lábát a fűre helyezve ábrázolja a páratlan tehetségű, utánozhatatlan színésznőt.