A járvány következtében hirtelen nagyon sok munkahely állt át távmunkára, és miután kiderült, hogy a legtöbb feladat távolról is elvégezhető, a többség nem akar visszatérni a megszokott módszerhez.
A járvány felhívta a figyelmet a távmunkára jogosultak közötti különbségekre. Ideértve az internet-hozzáférés vagy éppen az internetelérés minőségének kérdését, a szülői feladatokat. Emellett arra is, hogy míg egyeseknek saját dolgozószobája vagy kellemes kertje van, ahol nyugodtan dolgozhat, addig mások egy garzonlakásból kénytelenek ellátni a feladataikat, miközben esetleg a párjukkal és még a gyerekeikkel is meg kell osztozni az íróasztalon.
Felmerül a személyiség kérdése is: vannak, akik számára fontos a rutin, és nekik nehéz lehet megosztani a napjaikat az otthoni és irodai munka között.
A kritikusok szerint a hibrid modellbe be van építve az inkluzivitás problémája is. Sid Sijbrandij, a GitLab webfejlesztő platform vezérigazgatója a hibrid távmunkát „mindkét világ legrosszabbjának” nevezi. Sijbrandij azzal érvelt, hogy hibrid modell szerint a központi irodának mindig aránytalanul nagy a hatalma, az irodai törzsvendégeknek pedig előnye lesz az otthoni dolgozókkal szemben. Ha ezt a struktúrát nem megfelelően tervezik meg, akkor sem a személyes munka kölcsönhatása, sem az egalitarizmus nem érvényesülhet, amelyre a távoli munkatársak törekedhetnek.