Az emberben eredendő az a vágy, hogy értesüléseket szerezhessen a jövőjéről. Ősidők óta léteznek jövendőmondók, akik különleges képességeik és tudásuk birtokában információkat szolgáltatnak az ismeretlen világból. Cikkünkben röviden bemutatunk néhány jósló módszert.
Tarot
Az első, tarot kártyákra emlékeztető kártyák 1392-ből származnak Franciaországból. VI. Károly három csomag kártya megfestésével bízta meg Jacquemin Gringoneur festőt.
A pergamenre festett, arannyal beszórt miniatúra remekművek ma a párizsi nemzeti könyvtárban (Bibliothèque Nationale) láthatók.
A „tarot” szó jelentése: „egy csomag kártya”, ami a cigány „tar”, eredendően pedig a szanszkrit „taru” szóból ered.
A ma ismert típusnak megfelelő kártyacsomagokat a 15. századi Olaszországban használták először.
A tarot kártyákat sokáig csak jövendőmondók használták, a 19. században kezdtek elterjedni ezoterikus társaságokban.
Értelmezésük nem feltételez látnoki képességet, mindössze arra van szükség, hogy a fantáziánkat beindítsuk, és fogadjuk tudatalattink sugallatait.
Kínai asztrológia
Egy jelképes évenkénti váltakozás alapján működik, és nem az égitestek mozgását követi, habár 12 jelet használ.
A legenda úgy tartja, hogy Buddha meghívta az összes állatot, hogy vele ünnepeljék az új évet, de csak tizenkettő vett részt a szertartáson: a Patkány, az Ökör, a Tigris, a Nyúl, a Sárkány, a Kígyó, a Ló, a Bárány, a Majom, a Kakas, a Kutya és a Disznó. Buddha jutalmul mindegyikről elnevezett egy-egy évet.
Alapvető személyiségtípusokat jelölnek, de a születési év, hónap, nap és óra alapján további részletek állapíthatóak meg.
Kártyavetés
Régi jóspraktika, minden családban volt egy idős nagynéni vagy egy nagymama, aki tudott kártyalapokból olvasni.
Festett fémdobozokban tartották a kártyákat, titkos fiókokban, kandallópárkányokon, konyhai kredencekben.
A figurás lapok között az ász a legértékesebb. Utána következik a király, a királynő, a bubi, majd a számozott lapok csökkenő sorrendben.
Az olvasatban a lapok módosult jelentést kapnak, amit a helyzetük tovább árnyal, és új összefüggések bontakoznak ki.
Bármilyen kártya alkalmas jóslásra, de látványosabb a művelet, ha régi, különleges paklit használsz. Azt vedd meg, amelyik „megszólít”.
Tasszeográfia
A tealevelek elemzésének művészete, a jóstechnikák egyik legegyszerűbb fajtája. A „tasse” franciául és németül csészét jelent. Valószínűleg Kínából ered, és a csésze formájú harangok belsejének vizsgálatán alapuló jóslásból fejlődhetett ki.
Teából és kávéból is lehet jósolni, csak ne szűrd le. A csésze legyen széles karimájú, lefelé keskenyedő, belül sima fehér. A teát úgy készítsd, hogy a forró vizet közvetlenül a teafűre öntöd. Ezután szűrés nélkül töltsd a csészébe, úgy, hogy valamennyi a teafűből is belekerüljön.
Fogyaszd el az italt, csak egy kevés folyadékot hagyj a csésze alján. Ezután végezz körkörös mozdulatokat a csészével, az óramutató járásával azonos irányban, úgy, hogy a folyadék a majdnem csésze pereméig felérjen.
Most pedig fordítsd a csészét a csészealjra, és hagyd lecsorogni a maradék folyadékot. Fordítsd vissza a csészét. Most már elkezdheted az elemzést.
A tealevelek alakja egy-egy szimbólumot jelöl, lehet például kérdőjel, kutya, madár, tőr, seprű, gyűrű, rovar. Ezek jelentését a cikkünk végén megadott könyv szerint értelmezheted, és a jósló módszerekről többet is megtudhatsz.
Tisztánlátás
Külső hatás nélkül működik, pszichkai képesség, hatodik érzéknek is nevezik. Ide tartoznak a megérzések, a déjà vu pillanatok, vagy a „valami nem stimmel” érzése.
Álomban, félálomban látomásokat kaphatunk, hangokat hallhatunk, vízió formájában megláthatunk bizonyos eseményeket, jelképes, jelenetszerű vagy részletesebb formában.
A pszichometria a tudat információfeltáró képessége. A rendőrség is használja ismeretlen helyen tartózkodó személyek felkutatására. Amikor egy tárgyhoz érünk, az láthatatlan hullámokat bocsát ki.
A fémtárgyak, például az ékszerek vezetik legjobban a pszichometrikus energiát, és így a legtöbb információt hordozzák a tulajdonosukról.
Cikkünk alapjául John Astrop Titkok nélkül – Jóslások (Scolar Kiadó, 2005.) című könyve szolgált.
