Ebben az állapotban a gyakorlónak megszűnik a testtudata, a valóságérzékelése, és nem létezik számára sem tér, sem idő.
Az egész ászanázás (jógapózok gyakorlása) célja végső soron az, hogy megerősítse és elég hajlékonnyá tegye a testet ahhoz, hogy az ember hosszú ideig, akár 3-4 óráig mozdulatlanul, fájdalom nélkül tudjon ülni egy meditációs ülésben (például lótuszban). Ha a gerinc stabil, az izmok megfelelően tartanak és elég nyitott a csípő, úgy a fizikai korlátok nem fognak akadályozni abban, hogy egy magasabb tudati szintre lépj.
Ha valakinek egyébként a meditáció elérése a célja, egyrészt lépésről lépésre érdemes haladnia, másrészt fontos a rendszeresség: mindig ugyanabban az időpontban érdemes nekiülni, és lehetőleg minden nap megtenni ezt – először napi 20 perces koncentrációs gyakorlással érdemes kezdeni, amit fokozatosan fel lehet emelni 1 órára. A kulcs, hogy a gyakorló legyen kitartó, türelmes és őszinte önmagával. Olvass még a témában
