Az emberek a közösségi médiát különböző okokból használják, és a használat módja tükrözi a személyiségüket. Különösen igaz ez a magányos emberekre, akik mentőövként keresik meg a szociális platformokat az elszigeteltség ellen.
Az újmédia kutatók egyöntetű véleménye az, hogy az online kommunikációs szokások idővel a valóságos társadalmi kapcsolatok romlását okozzák. A magányos emberek – húsvér kontaktusok hiányában – intenzív közösségi jelenléttel próbálják kompenzálni a humán kapcsolatokat.
A statisztikák szerint azok az emberek, akik nagyon egyedül érzik magukat, átlagosan 3-4 órát töltenek a Facebookon.
A kutatók bizonyítottnak látják, hogy a virtuális szociális partnerekkel töltött idő eltünteti azt az érdemi időt, amit a valódiakkal kellene tölteni, személyesen. Az online világban pedig – legalábbis az elmozdulási hipotézis szerint – csökken az ösztönzés és a motiváció arra, hogy élő emberek társaságát keresse az illető.
Farkába harapó kígyó
Érdekes és szomorú tendencia az, hogy a magányos emberek pont azért használják kétségbeesetten a Facebookot, hogy az őket kínzó egyedülléttől megszabaduljanak, ugyanakkor pontosan ezzel a metódussal lesznek a való életben még inkább egyedül. A Wisconsin-Milwaukee Egyetem kommunikációs kutatója, Hayeon Song szerint bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy azok az emberek, akik túl sok időt töltenek a közösségi oldalakon, a reális emberi kapcsolataik számát leredukálják.
Ezek az emberek hajlamosak introvertálttá válni, begubózni a saját világukba, végül depressziósok és elszeparáltan magányosak lesznek.
Olyan ez, mint egy ördögi kör – a magány a Facebook használatát fokozza, ám a nagymértékű Facebook-használat végleges elidegenedéshez vezet.
Kiviláglik a magány a posztokból
Egyértelmű és tipikus jelei vannak annak, hogy valaki a magánytól való félelmében posztol. Minden alkalmat megragad arra, hogy online kommunikációt kezdeményezzen. A jelentéktelen vagy mások számára evidens dolgokat is kirakja az oldalára, és nagyjából csak ebből áll a hírfolyama. Feltesz képeket az étkezéseiről, az időjárásról, és minden olyan lényegtelen eseményről, amely valójában nem tart érdeklődésre számot (szervizben van a kocsi, ez van a bevásárló kosárban, ilyen a reggeli kávé a bögrében stb.). Minden napszakban beköszön az éterbe, jó reggelt, estét és éjszakát kívánva, és ezzel mintegy koldulja a reakciókat és visszacsatolásokat az emberektől.
Posztjait így is erősen megszűri és kozmetikázza, hogy a jelentéktelen életesemények is pozitív színben tüntessék fel őt.
Sokszor hazudik és hamis információkat oszt meg magáról, mert tudja, hogy nem fenyegeti a lebukás veszélye.
Nincs érdemi partnerkapcsolata, így tolakodóan és erőszakosan kommunikál az online flörtölések során. Minden létező társkereső oldalon regisztrálja magát. Irreális számú „ismerőse” van, ám nincsenek barátai és a családja is elhidegült tőle. Ezek az emberek a Facebookot a társadalmi interakció egyetlen forrásaként használják.
A szolid magányosok moderálnak
Azoknak az elszigetelt embereknek, akik megfelelő módon és mértékben használják a közösségi médiát, a Facebook a szociális támogatás egyik fontos tényezője. Számukra nem létfontosságú a megjelenés és nem tartják mindennél fontosabbnak, hogy megosszák az életüket a pozitív feedback miatt. Nem pszichés megerősítésért lépnek be az online világba, hanem azért, hogy úgy érezzék, nincsenek teljesen egyedül.
Abban, hogy megértsük a magányos emberek két típusának felhasználói szokásait, a „Uses and Gratification Theory” médiatevékenységi elmélet segít. Eszerint minden társadalmi és online közösségi médiumhoz való viszonyunkat az határozza meg, hogy miként tudunk kilépni belőle vagy szüneteltetni, illetve csökkenteni a használatát. A mérsékelten magányos emberek időszakosan, szolidan és őszintén használják a Facebookot, az egyedüllét enyhítésére. A kritikusan magányosak túlzásba viszik az online megjelenést, őszintétlenek a megnyilvánulásaik, függenek a közösségi médiától és kényszeres felhasználók.
Számukra drogként funkcionál a virtuális lét, amelyből nem tudnak kilépni – generálva ezzel a totális elszigetelődést, illetve a normális emberi kapcsolatok teljes hiányát.
Képek forrása: Y-Boychenko/Depositphotos.com, stevanovicigor/Depositphotos.com