Novemberre, vagyis 2 hónappal az iskolakezdés után már sok minden kialakul az sikolai élettel. Ne hagyjuk, hogy az iskoláról folytatott beszélgetések rutinná váljanak, hanem továbbra is beszélgessünk sokat a gyerekkel, hogy érezze, hogy vele vagyunk és ha bármi negatív dolog történne vele, akkor számíthat ránk.
A jó beszélgetéshez pedig a legjobb, ha készülünk néhány kérdéssel, amelyek segítségével többet tudhatunk meg gyermekünk iskolában szerzett tapasztalatairól. Természetesen a kérdés nem elég, az csak a kezdethez lehet hasznos. A lényeg abban lesz, mit és ahogy válaszol majd gyermekünk ezekre.
„Mi volt ma az iskolában?”
Erre a lehet legrosszabb, egyben a leggyakoribb válasz hogy ”Semmi”. Ha gyermekünk eddig nyitott és közlékeny volt, most pedig ezt a választ adja kérdésünkre, akkor valószínű, hogy valami bántja. Olyan nyilvánvalóan nincs, hogy semmi nem történt egész nap, ezért célszerű utána járni a dolognak. Esetleg kérdezzünk rá máshogy, vagy másik időpontban, hiszen lehet, hogy csak rossz az időzítés, hiszen gyermekünk éppen játszik valamivel, ami lefoglalja.
Ha van nagyobb testvére, aki már minden bizonnyal többször válaszolta ugyanezt nekünk, akkor az is könnyen elképzelhető, hogy a kisebbik egyszerűen csak az ő mintáját követi, és vagánynak, „iskolásnak” tűnik neki ugyanígy viselkedni.
„Mi volt az órán?”
Ezzel a kérdéssel feltérképezhetjük azt, hogy gyerekünk mennyire figyelt, és hogy az órán elhangzottak mennyire keltették fel az érdeklődését. Sokszor előfordul, hogy erre a kérdésre gyermekünk élvezettel kezd bele valaminek az elmesélésébe, amiről az elmondása alapján kiderül, hogy nem is teljesen érti. Ilyenkor magyarázzuk el neki még egyszer, amit órán is hallott. Ne keseredjünk el, hogy nem is értette, amit a tanár mondott, inkább örüljünk, hogy nyitott az új információkra, és semmiképpen se helyezzük arra a hangsúlyt, hogy ő nem értett meg valamit. Hasznos az is, ha a magyarázatunk után megkérjük, hogy most ő is ismételje el ugyanazt a saját szavaival.
Ezzel ellenőrizhetjük, hogy most már valóban érti e, amiről szó volt az órán. Mindenképpen dícséjük meg, és beszélgessünk vele tovább az iskolában történtekről. Így legközelebb nem csak könnyebben mesél, de könnyebben is kérdez majd tőlünk. Nem utolsó sorban pedig valószínleg sikerélménye lesz az iskolában is, hiszen mikor legközelebb ugyanaz a téma szóba kerül, akkor ő már tudni fogja, és ezáltal önbizalma is nőni fog majd.
„Szoktál jelentkezni az órákon?”, „Melyik órán jelentkezel a legtöbbet?”
A válaszból rengeteg dolgot tudhatunk meg. Az első kérdésnél kiderül, hogy általában mennyire aktív az osztályban. Ha sokat jelentkezik, az azt jelenti, hogy aktívan részt vesz a csoport munkájában, figyel és érdekli, ami az órán elhangzik. Ha nem szokott jelentkezni, akkor kérdezzük meg, hogy miért, hiszen kezdőd frusztrációt mutathat, ha nem mer szerepelni. A második kérdésnél arra kapunk választ, hogy van e nagyobb különbség nála az egyes órák között. Esetleg a téma érdekli jobban, vagy a tanító néni személye szimpatikusabb neki. Első osztályokban még általában egy vagy két tanító van, így elképzelhető, hogy a az ő személye van rá más hatással.
„Mit szoktatok a szünetben csinálni?”
Ha részletesen és lelkesen elmondja, hogy miket játszanak, akkor valószínűleg a szocializáció jól halad nála. Ha azonban nem többes szám első személyben beszél a játékról, hanem harmadikban, vagyis nem azt mondja, hogy „játszunk”, hanem azt hogy „játszanak”, akkor érdemes nagyobb figyelmet szentelni a beilleszkedés kérdésének.
Kérdezzük meg, hogy előző nap vagy a múlt héten hogy volt, és ha úgy érezzük, hogy valami probléma lehet, akkor kérdezzük meg a tanítókat, hogy mi történik pontosan a gyerekek között a szünetekben. Lehet az is, hogy például a többiek fociznak, és nem akarják bevenni az ügyetlenebbeket. Ha ez a helyzet, akkor gyakoroljunk vele otthon, hogy ő is ügyesebb legyen az iskolában, illetve tudatosítsuk vele, hogy mennyi olyan játék van, amelyikben ő az ügyes, és szintén lehet játszani az iskolában.
„Kik járnak az osztályodba?”
Biztosan sokszor emlegeti a gyerek az osztálytársait. Mindig figyeljünk azokra a nevekre, amelyek gyakran előjönnek. Ha nem konkrét történetet mesél el velük kapcsolatban, mégis mindig szerepelnek a történetekben, vagy ha úgy emlegeti az egyik osztálytársát, mint akinek nagyon számít a véleménye, akkor elképzelhető, hogy az emlegetett gyerek egy dominánsabb kisgyerek, akitől a mi gyerekünk tart valamiért. Ilyenkor segítsünk neki, és kérdezzük meg, hogy van e valamilyen konkrét helyzet, amit nem tudott kezelni, és ami miatt esetleg háttérbe szorul az osztály életében.
Ha kérdezzük, gyermekünk el fogja mesélni, ha csúfolják vagy bántják valamiért. Ilyenkor helyezzünk nagy hangsúlyt gyermekünk önbizalmára és egyértelműen biztosítsuk arról, hogy hozzánk bármilyen problémával fordulhat, segíteni fogunk neki. Ugyanígy fontos az is, hogy győzzük meg arról, hogy amíg ez a konfluktus megoldódik, addig is barátkozzon a többi gyerekkel, és esetleg próbáljon meg valamiben kitűnni. Tanuljon jól, vagy legyen ő a legügyesebb például a fociban. Ez további önbizalomhoz juttatja a gyerekünket, és az is elképzelhető, hogy a beilleszkedési nehézség magától megoldódik.