A helyzet itthon
A magyar gyerekek 13 százaléka zaklatja társait, ez pedig azt jelenti, hogy minden hatodik gyerek érintett valamilyen módon. Minden osztályban van visszahúzódó, gyengébb, magányosabb, kevés baráttal rendelkező gyerek, így ők válnak elsődleges célponttá. Ennek a cselekvési formának egyetlen egy oka van: a megalázás.
Mindez azért, mert a megalázó úgy érzi, feljebb emelkedhet az alázás által társain, elismerést kap, nem merik majd őt bántani – tehát így elkerülheti azt, hogy őt alázzák meg. A megalázott gyermek pedig, félelmei, szorongásai által még inkább kiszolgáltatottabb, alázhatóbb és kétségbeesettebb lesz.
Kik miatt kell rettegni?
Az a gyerek, aki az iskolában megalázza társait, valószínűleg saját maga is megalázott – védekezésként viselkedik így az iskolában – otthon. Ugyan azt csinálják, amit otthon velük: manipulálnak, megfélemlítenek, kínoznak fizikailag vagy érzelmileg. Ennek az a lényege, hogy a kiszemelt áldozat ismételt megalázása megerősíti státuszában a megalázót, felemeli őt valamilyen ,,sérthetetlen” szintre. Tehát – többnyire – a megalázó is áldozat. Az iskolában nincs idő arra, hogy a tanerő még idejében felfigyeljen erre, hiszen a kommunikáció szinte csak tanítás jellegű, felületes.
Kiből lesz áldozat?
A kutatások szerint azokból, akiknek szülei túlságosan – indokolatlanul – voltak szigorúak, és azok, akiket még a ,,széltől is óvtak”. Előbbiek azért, mert természetes számukra a megalázottság állapota, és már csak akkor eszmélnek rá, amikor késő. Utóbbiak azért, mert nem tanulták meg felismerni, kezelni a helyzeteket, nem szocializálódtak eléggé. Tehát reakcióik többnyire rosszak, nem tudják magukat a ,,támadás erejének” megfelelően megvédeni.
Bonyolódik a helyzet akkor, ha egy gyereknek a testvérét zaklatják társai. Ugyanis, mihelyst megpróbálja megvédeni egyik testvér a másikat, a zaklató ,,egy kalap alá veszi őket”, azaz, dupla diadalt arathat, ha elég agresszív.
Kényszerek
A helyzet az, hogy anyám szavaival élve, több ,,hülyeség” ragad a gyerekre az iskolában, mint tudomány. A gyerekek saját kútfejükből, a filmekből, a reklámokból élnek. Viselkedési, evési zavarokkal küzdenek – mindezt azért, hogy népszerűbbek, vagányabbak legyenek, jobban elfogadják őket társaik.
A nevelőknek nincs idejük szűrni az egymás közötti kommunikációt, nem tudnak gátat szabni annak, hogy egymásra negatív hatással legyenek az amúgy is leterhelt gyerekek. A szülőkkel nincs valódi kapcsolatuk – idő hiányában, vagy, mert a szülők is a televízión nevelkedtek, és ostoba elvárásoknak felelnek meg. Gyakorlatilag az iskola lett az életképtelenné tévő ,,hülyeségek” gyűjtőhelye.
Internetes zaklatás
Közismert mondat ez: az iskolai zaklatás otthon, az interneten kezdődik. Ennek táptalajai a különböző internetes közösségi oldalak. Addig, amíg gyerekünknek százszor elmondjuk, hogy kivel nem szerencsés barátkoznia a való életben, nem tudjuk befolyásolni azt, hogy kivel fog barátkozni az interneten.
A helyzet az, hogy sokkal egyszerűbb valakit megfélemlíteni interneten keresztül, mert nem kell a szemébe nézni – gyakorlatilag bátrabbak az emberek, több olyan dolgot mernek kimondani, ami akár beláthatatlan következményekkel lehet a másik emberre. A gyerekeknél még nem alakult ki a megfelelő erkölcsi gát, így ez még veszélyesebb.
Külföldön már több olyan zaklatási eset történt, aminek tragikus vége lett. Egyes helyeken már törvényt is hoztak ilyen esetekre. A helyzet az, hiába van bekamerázva az egész iskola, hiába van beléptető rendszer és biztonsági őr a jó öreg portás helyett, gyerekünk igenis veszélyben van az iskolában.
A gyereket pedig csak akkor tudjuk megvédeni, ha szeretettel neveljük, megmutatjuk neki a világ veszélyesebbik felét is, és a lehető legjobban felkészítjük.