Szerencsére nem kért meg senki, hogy egy szerep kedvéért vagy bármilyen számomra kedvező lehetőségért, előnyért olyasmit tegyek, amihez nekem nem lenne kedvem. Természetesen elítélem az erőszak minden formáját, így azt is, ha valaki a hatalmi fölényét kihasználva próbálja az akaratát rákényszeríteni a neki kiszolgáltatottakra.
Én 18 évesen kerültem a Társulatba, három felnőtt férfi mellé, és velük dolgoztam majd’ tíz éven át. Kevés olyan pillanatra emlékszem, amikor nem a szexualitás lett volna a beszélgetésünk tárgya. Volt azért ilyen természetesen, és szerettem is ezeket az izgalmas beszélgetéseket, de bármi szóba került, legyen az a vallás, csillagászat, etológia, vagy a népdalgyűjtés, végül elég hamar ugyanoda kanyarodtunk. Nem volt olyan téma, amiből ne lehetett volna a szexhez, a női, férfi genitáliákhoz és azok használatának elemzéséhez eljutni. Ha meg mégis volt, akkor azt a fiúk egy huszárvágással megoldották, és már újra ugyanazt a lemezt hallgattuk Györgyivel, a társulat jelmeztervezőjével és öltöztetőjével. Rengeteget nevettünk, mert végül is mi ketten voltunk az alanyai, tárgyai és a hallgatói is a fiúk szimbolikus vagy éppen naturális fejtegetéseinek. Rendkívül szórakoztatóan csinálták. Azt nem tudom, hogy egy idő után melyikünket fárasztotta ez a gyakorlat jobban. Őket vagy inkább Györgyit és engem. De az biztos, hogy egyikünket sem ért közben sem fizikai, sem verbális erőszak, és nagyon szerettük hallgatni a három pasi ezzel kapcsolatos elmélkedéseit.
Van még egy emlékem a kérdéssel kapcsolatban: amikor az első jelenetemet forgattuk a Csinibabában. Épp azt próbáltuk, amikor a Bajkon úrnak csacsogó Mancika a krokodilbőr mintázatú, feszes miniruhájában fellép egy székre, hogy bőröndjét leemelje a szekrény tetejéről. A látvány hatására az operatőr és a segédje egy visszafogott, de elismerő füttyöt hallatott. Egy kicsit zavarba is jöttem, aztán talán el is nevettem magam, de az biztos, hogy az izgalom, amit az első forgatási napon éreztem, abban a pillanatban el is illant. Timár Péter és a stáb olyan vidám és szeretetteli légkört teremtett, hogy teljes biztonságban, bebugyolálva éreztem magam. Felszabadultan játszhattam mindig. Inspirált a bókjuk. Olvass még a témában
Mit javasolnál azoknak, akiket abúzus ér?
