Az amerikai író, filozófus és előadó zseniálisan kapcsolja össze a spirituális mélységet a társadalmi tudatossággal, és úgy beszél a pénzről, az időről, a kapcsolódásról és a bolygónkról, hogy közben visszavezet önmagunkhoz.
Eisenstein szavai egyszerre lágyak és erőteljesek – nem csupán inspirálnak, hanem elültetnek bennünk valamit, amitől másként nézünk a világra. Ha most te is úgy érzed, hogy szükséged lenne egy kis pozitív energiára, löketre, íme néhány motiváló gondolat tőle, ami szebbé teheti a napodat, de akár az egész életedet is!
A világ gyógyulása
„A világ akkor gyógyul, amikor úgy bánunk vele, mint ami máris szent”
Eisenstein ezen szavaival arra emlékeztet bennünket, hogy a gyógyulás – akár a bolygónk, akár a saját életünk szintjén – nem akkor kezdődik, amikor már minden tökéletes, tiszta és helyrehozott, hanem amikor elkezdünk úgy bánni vele, mintha már most is értékes és méltó lenne a tiszteletre. Olvass még a témában
Íme a 8 arkangyal! Miben lehetnek a segítségedre az életedben?
Ez a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod születési hónapod szerint
Amikor a munkám még jó, de már nem vagyok igazán benne: Ez már a kiégés lenne?
„Utálom a gyerekeket és a hideg kiráz a gondolatától, hogy felneveljek egyet” – Nők vallomásai, akik nemet mondtak a gyermekvállalásra
Ez a gondolat a mindennapi életünkben is érvényes: a testünkhöz, a kapcsolatainkhoz, az otthonunkhoz, sőt még a szavainkhoz kapcsolódóan is. Nem kell megvárnunk a tökéletesnek tűnő pillanatot ahhoz, hogy szeretettel és figyelemmel forduljunk valami felé. Ha úgy bánunk a testünkkel, mintha máris szent lenne, akkor elkezd gyógyulni. Ha úgy szólunk egymáshoz, mintha minden ember szent érték volna, akkor a kapcsolataink is elkezdenek átalakulni.
Az élet
„Milyen gyönyörű lehet az élet? Alig merjük elképzelni.”
Eisenstein arra is emlékeztet minket, hogy talán nem az élet szépsége az, ami hiányzik, hanem a bátorságunk, hogy elképzeljük, mennyire csodálatos is lehetne.
Sokan élünk úgy, hogy csak „elég jót” várunk az élettől – túlélhető napokat, épphogy működő kapcsolatokat, elfogadható testképet, közepesen kielégítő munkát. De mi lenne, ha egy kicsit merészebbek lennénk? Ha mernénk hinni abban, hogy az élet lehet nemcsak elég jó, hanem gyönyörű, mély, örömteli és szívből fakadó?
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden nap tökéletes lesz. Inkább azt, hogy elkezdünk nyitott szívvel keresni – észrevenni a szépséget a kávé gőzében, egy ölelésben, egy nevetésben vagy abban, ahogyan egy fa ága megrezzen a szélben.
A fegyelem
„Az igazi fegyelem valójában csak önmagunk emlékezete; nincs szükség kényszerre vagy harcra.”
Eisenstein szerint a fegyelem nem azt jelenti, hogy erővel kell rávennünk magunkat valamire, amihez nincs kedvünk. Az igazi fegyelem inkább egyfajta finom, belső emlékeztető arra, hogy kik is vagyunk valójában, és mi fontos számunkra.
Amikor emlékezünk az értékeinkre, a céljainkra, és arra, hogy milyen életet szeretnénk élni, akkor a tudatos döntések – legyen szó az egészséges életmódról, a munka és a magánélet egyensúlyáról vagy az önszeretetről – már nem kényszerként jelennek meg, hanem természetes következményként.
Rabszolgaság
„Amikor minden a pénz függvénye, akkor a pénz hiánya mindent hiányossá tesz – még az emberi élet és boldogság alapjait is. Ez a rabszolga élete: azé, akinek cselekedeteit a túlélésért való küzdelem kényszere irányítja. Talán a legmélyebb jele rabszolgaságunknak az, hogy az időt is pénzzé tettük.”
Eisenstein ezen szavaival arra emlékeztetnek bennünket, hogy a modern életben mennyire könnyű elveszíteni a kapcsolatot azzal, ami igazán fontos. Ha mindent – az egészségünket, a kapcsolatainkat, az alkotást, a pihenést – pénzben mérünk, akkor óhatatlanul hiányt élünk meg ott is, ahol korábban bőség volt. Az időnk, amely egykor a szabadság és az önkifejezés tere volt, ma gyakran csak annyit jelent: „mennyi pénzt hoz”.
Gondold végig: ma mire „költötted” el az idődet? Mi lenne, ha holnaptól úgy tekintenél az idődre, mint egy szent erőforrásra – nem pénztermelő gépezetként, hanem a saját életed minőségének forrásaként?
Válságok
„A jelenlegi válságok összefonódása – legyen szó pénzről, energiáról, oktatásról, egészségről, vízről, talajról, klímáról, politikáról, a környezetről és más területekről – valójában egy születési válság: kiröpít minket a régi világból egy új felé.”
Ha úgy érzed, hogy a világ eseményei összecsaptak a fejed felett, Eisenstein szavai arra hívnak, hogy más szemmel nézd a válságot: ne végként, hanem kezdetként. Ahogy a szülés is fájdalmas, kaotikus és kiszámíthatatlan, ugyanakkor elkerülhetetlen és életet adó, úgy a mostani krízisek is egy új világ megszületésének előfutárai lehetnek.
Éppen ezért mi lenne, ha nem csak túlélni próbálnád a nehéz időszakokat, hanem aktívan formálnád, amivé válhatnak? Ne feledd: az új világ nem egy politikai programmal kezdődik. Azzal indul, ahogyan reggel felébredünk, gondoskodunk önmagunkról, másokról, és ahogyan élünk. Egy új világ születése lehet fájdalmas, de minden egyes szeretetteljes döntésünk is a folyamat fontos részévé válhat!
