A boltból hazaérve gyorsan kitártam a lakás ablakait, és nem éreztem azt, hogy egy óriási sütő ajtaját nyitom a nappalira. Beengedtem a friss levegőt, míg elmajszoltam a kiflimet, és utána izgatottan sétálni indultam. Hirtelen ismét érteni kezdtem, hogyan jelenthet a napfény boldogságot, és miért jó a szabad levegőt belélegezni.
Aznap este friss ágyneműt húztam, és amikor ágyba bújtam, még percek múlva is ropogós lepedőn feküdtem a már megszokott víztócsa helyett. Egyszer még a térdemig is felhúztam a takarót, csak úgy játékból, emlékeztetve magamat arra, hogy hát hiszen ilyet is lehet csinálni!
Másnap reggel, amikor felébredtem, ujjaimmal a hajamba túrtam, és nem kellett hozzá az izzadt hajszálakat leválasztanom a nyakszirtemről. Izgatottan ugrottan ki az ágyból, az ablakhoz léptem, szélesre tártam a függönyöket és…
Eső. Olvass még a témában
