Imádtam az őszt, az egész napot

 Imádtam az őszt, az egész napot

Címlap / Életmód / Lélek /  Imádtam az őszt, az egész napot

Egy vasárnap reggel felébredtem, lementem a boltba kifliért, és miközben hazafelé sétáltam, valami különöset éreztem. Az orromon beszívott levegő nem perzselte fel a nyálkahártyámat. A pólóm alatt nem csurgott a melltartómból az izzadság és nem éreztem a cipőm talpán keresztül, hogy próbál ropogósra grillezni a beton. Egy pillanatra megálltam és felsóhajtottam: „Végre! Ősz van!”

VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?

Évek óta nem tudom eldönteni, hogy vajon tényleg a nyarak lettek ennyivel brutálisabbak, vagy csak én öregszem, és viselek nehezebben mindent (valószínűleg egyébként az a szomorú igazság, hogy mindkettő), de a június, július és augusztus nekem egyetlen dologról szólt idén, és az a túlélés volt. Ami elég kétségbeejtő, ha belegondolunk, hogy az év negyedéről van szó…

Oktondiságomban a nyár közepén még egy fesztiválra is elmentem. Figyeltem, amint a pelyhedző bajszú fiúk és babaarcú lányok derűs arccal mosolyognak a napba, én meg egy talpalatnyi árnyékban lihegve próbáltam kitalálni, hogyan vajon érdemes-e elindulnom a legközelebbi kútig, vagy több vizet veszítek a napon megtett séta során, mint amennyit magamhoz tudok venni. Ebből egyébként arra következtetek, hogy valószínűleg mégis köze van a koromhoz is annak, hogy hogyan élem meg/túl a nyarat.

Ezen a vasárnap reggelen azonban minden más volt. Végre ismét tudtam lélegezni. A levegő balzsamos volt, de nem égetett, a madarak énekeltek, a fák levelei között vidáman tekergett a langyos szellő, akár egy lábak között dörzsölődő kiscica.

Oldalak: 1 2 3 4

A cikk folytatódik, lapozz!

«Előző
1/4
Következő»
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!