A felismerés, amire már nagy szükségem volt
Ott, abban a tehetetlen állapotban tanultam meg, hogy a karácsonyfa nem a karácsony. A karácsonyfa része a karácsonynak, de nem maga az ünnep.
Az a nagy, gyönyörű fa, amire annyira büszke voltam, nem tudta pótolni a jelenlétemet. A saját jóllétemet. A közös pillanatokat. A beszélgetéseket, az együtt nevetést, a sétát a kiskutyámmal, a társasjátékot, a vacsora körüli sürgést-forgást.
Idén máshogy készülök – és sokkal nyugodtabban
Ahogy idén közeledik az ünnep, már nem érzem a késztetést, hogy a „tökéletes fát” keressem. Nem érdekel, hogy milyen magas, milyen széles, vagy hogy mennyire passzol a nappalihoz. Sőt, az sem baj, ha egy kicsit ferde lesz. Talán kicsit ritkás. Talán nem lesz címlapfotóra illő, de egyáltalán nem fog zavarni. Olvass még a témában
Sosem mondtam el a szüleimnek, hogy évekig titokban terápiába jártam miattuk
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
Nem bírom nézni a legjobb barátnőm zsíros haját – hogy hozzam szóba a témát?
„A taxis állította, hogy aznap éjszaka egyszer már hazavitt engem” – Bizarr történetek, amikre sosem lett megnyugtató válasz
Most sokkal jobban várom azt, hogy:
- egészséges legyek,
- valóban jelen tudjak lenni,
- végre hosszabban beszélgessek a szeretteimmel,
- jókat együnk együtt,
- elvigyem a kiskutyámat egy hosszabb sétára Szenteste napján, ami tavaly olyan fájóan hiányzott.
A „tökéletes karácsony” helyett valódi karácsonyt szeretnék.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
