Sok szülő tapasztalja, hogy hiába kér meg valamire tízszer is egy gyereket, úgy tűnik, mintha a kölyöknek szelektív hallása lenne, vagy egyszerűen teljesen kiszűrné azt a frekvenciát, amin a szülei beszélnek. Aztán ugyanaz a gyerek később rákérdez például egy ismerős szüleinek hírére vagy egy felnőttek közti beszélgetés részleteire – valamire, amiről akkor beszélgettünk, amikor azt hittük, valami teljesen mással van elfoglalva.
Az ilyen jelenségek mögött nem lustaság vagy figyelemhiány áll – hanem az, hogy a gyerekek sokkal többet hallanak és jegyeznek meg abból, amit nem közvetlenül nekik mondunk, mint azt elsőre gondolnánk.
A „fülelés” belénk van kódolva
A kutatások szerint a gyerekek már csecsemőkorban elkezdenek „fülelni”: vagyis meghallgatni olyan beszélgetéseket is, amelyek nem rájuk irányulnak. Ez nem egyszerű kíváncsiság vagy unatkozás eredménye, hanem valódi tanulási mechanizmus. Olvass még a témában
Figyelem, kezdődik! Ezt csináld, ha rádtör a tavaszi fáradtság
Ez az arkangyal segíthet rátalálni az igaz szerelemre – a születési hónapod szerint
Ha arról álmodsz, hogy megölöd a főnököd, tök normális vagy
„Halálra dolgoztam magam, pedig már elértem minden anyagi célkitűzésem” – Nők mesélnek a mókuskerék csapdájáról
A hallgatózás okán a gyerekek már korán képesek új szavakat, tényeket és készségeket elsajátítani anélkül, hogy közvetlenül megszólítanák vagy kérdeznék őket.
Klasszikus vizsgálatokból tudjuk, hogy például a két éves gyerekek képesek új szavakat megtanulni egyszerűen úgy, hogy felnőttek beszélgetnek róluk, és nem nekik magyarázzák azt a szót. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a 3–6 éveseknél is: az idősebb gyerekek képesek információkat és tényeket elsajátítani egy telefonbeszélgetésből is, tehát nemcsak a közvetlen, gyermeknek szánt kommunikációból tanulnak.
