A fürdőszobai szokásunk volt a legárulkodóbb, csak akkor még nem tudtam olvasni belőle. Minden este, amikor megmostam a fogam, ő ott állt mellettem a tükör előtt, és elmesélte, mi történt vele napközben. Nem nagy dolgokat, csak hogy kikészítette egy kollégája, vagy hogy végre megjött a csomagja, amit két hete várt. Én bólogattam, közben kiköptem a fogkrémet a mosdóba, és ez volt a nap legmegszokottabb, legkevésbé izgalmas tíz perce. Pont ezért nem vettem észre, amikor ez a tíz perc elkezdett hiányozni.
Amikor a megszokott beszélgetések helyét csend veszi át
Egyszer csak nem beszélt. Nem robbant be dühösen, nem közölte, hogy elege van, nem volt jelenet. Csak annyi történt, hogy ahol korábban mondatok voltak, most csend lett, és a csendet valahogy sikerült úgy betölteni, hogy ne legyen furcsa. Megkérdeztem, milyen volt a napja, és azt mondta, jó, semmi különös. Ennyi. Azt hittem, fáradt. Azt hittem, sok a munkája. Hónapokig hittem ezt, mert kényelmesebb volt, mint szembenézni azzal, hogy valójában egyszerűen nem akart már mesélni nekem semmiről.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
