Az apró jelek, amelyeket akkor még nem akartam észrevenni
Visszamenőleg rengeteg apróságot találtam, amit akkor nem akartam meglátni. Azt, hogy már nem kérdezett vissza. Hogy a jó reggelt puszi helyett csak egy fejbólintás maradt, amit könnyű volt összekeverni a reggeli fáradtsággal. Hogy amikor elmeséltem valamit, ami velem történt, ő már a telefonját nézte, és csak annyit mondott: „Aha, tényleg?”, ami technikailag válasz volt, csak épp nem volt benne semmi belőle. A búcsú maga egy délután zajlott le, higgadtan, dobozokkal, két baráttal, akik segítettek vinni a bútorokat. Az igazi elköszönés viszont valahol azokban a fogmosásos tíz percekben történt, amikor már nem vette észre senki, csak utólag.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
