Elsőre talán kicsit elavultnak tűnhet ez a mentalitás egy olyan helyen, ahol évszázadok óta semmi sem változott: azaz nem múlnak a hosszú telek, nem változik a mélyszegénység, a vulkánkitörések továbbra is komoly áldozatokat szednek, és az emberéleteket követelő viharok is gyakran előfordulnak. Régen ráadásul az izlandiak még nehezebb körülmények között éltek, vályogházakban, halászattal és állattenyésztéssel, növénytermesztéssel foglalkoztak.
A mai modern világban is, amikor geoházakban laknak, a föld energiájával fűtenek, mindenki mobiltelefonnal rohangál és a Wi-Fi lefedettség is tökéletes, egy átlagos napon továbbra is a természet ereje határozza meg Izland életét: a vulkánok füstöt pöfékelnek, a gejzírek forrnak, a vízesések pusztító erejű zuhatagokat ontanak, és az észak-amerikai, illetve az eurázsiai tektonikus lemezek távolodása következtében hetente kb. 500 apróbb földrengés is sújtja a vidéket.
A viharok hurrikánná válhatnak még nyáron is, és télen mindössze 4 órányi napsütés jut az itt élőknek.
Egy olyan helyen, ahol az emberek a természet szeszélyének vannak kitéve, megtanulták kiengedni a dolgokat a kezeik közül, és bízni abban, hogy egyszer majd minden jóra fordul. Sztoikus nyugalommal mondják, hogy „Végül minden rendben lesz.” Néha sikerül, néha nem, de ez nem tartja őket vissza attól, hogy próbálkozzanak, és bízzanak a legjobbakban. A körülmények afelé hajtják őket, hogy a lehetetlent is lehetségessé tegyék.
A 2008-as gazdasági összeomlást és a 2010-es vulkánkitörést az izlandiak remek érzékkel a legnagyobb PR-fogássá alakították, és Izland turizmusát az egekbe repítették.
Végtére is, azok számára, akik túlélték, sőt nyertek is, bár semmi esély nem mutatkozott erre, minden jóra fordult.
Az izlandiaknak annyi nehézséggel kellett szembesülniük, hogy megtanulták megadni magukat a balsorsuk előtt, mert rájöttek, hogy az itteni természeti viszonyokkal fölösleges viaskodni. Az itt élők pontosan tudják, mennyire jelentéktelennek számítanak a természettel szemben. Ez is azt mutatja, hogy mentálisan mennyire erősek, és mennyire hisznek magukban, valamint a nemzetükben.
Izlandon büszkék a viking ősökre is, akiktől származnak, és a viking hagyományokat nem megvetve ma is többnyire patchwork családban élnek.
Egyáltalán nem megy ritkaságszámba, hogy egy nőnek több férfitól születik gyermeke, és együtt alkotnak egy családot, ahol nemcsak a szülők, de az összes nagyszülő is ott van a gyermekek születésnapján.
Lévén Izland túl messze volt a középkori kereszténységtől, a rengeteg tabu okozta teher sem sújtja őket, ahogy más nemzeteket, és nem jelent megbélyegzést a válás sem. Itt nem tartanak fenn a szülők látszatkapcsolatot csak azért, hogy a gyermekek ne sérüljenek, mert a családi összetartás kulturáltan megmarad a válás után is, és a gyermektartás ugyanúgy a szülők feladata marad. Talán emiatt nem meglepő, hogy 21-22 évesen a nők már gyermeket vállalnak.
És létezik még valami Izlandon, ami szintén rendkívül figyelemreméltó: az elfek (törpék) aprócska, emberszerű lények hegyes fülekkel, akik békés kis teremtmények. Együtt élnek az emberekkel, és időnként segítséget nyújtanak számukra, mert a közbenjárásuk nélkül az izlandiak elbuknának. Az izlandiak 62 százaléka hiszi, hogy az elfek létezése több, mint tündérmese. Szakértők szerint a hit, hogy aprócska lények segítenek a mindennapi küzdelmekben, nagyobb rugalmasságot és nyitottságot eredményez az emberek részéről, ami jelentősen megkönnyíti életüket.
Kép forrása: babetka/depositphotos.com
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!