Elsőre talán kicsit elavultnak tűnhet ez a mentalitás egy olyan helyen, ahol évszázadok óta semmi sem változott: azaz nem múlnak a hosszú telek, nem változik a mélyszegénység, a vulkánkitörések továbbra is komoly áldozatokat szednek, és az emberéleteket követelő viharok is gyakran előfordulnak. Régen ráadásul az izlandiak még nehezebb körülmények között éltek, vályogházakban, halászattal és állattenyésztéssel, növénytermesztéssel foglalkoztak.
A mai modern világban is, amikor geoházakban laknak, a föld energiájával fűtenek, mindenki mobiltelefonnal rohangál és a Wi-Fi lefedettség is tökéletes, egy átlagos napon továbbra is a természet ereje határozza meg Izland életét: a vulkánok füstöt pöfékelnek, a gejzírek forrnak, a vízesések pusztító erejű zuhatagokat ontanak, és az észak-amerikai, illetve az eurázsiai tektonikus lemezek távolodása következtében hetente kb. 500 apróbb földrengés is sújtja a vidéket.
A viharok hurrikánná válhatnak még nyáron is, és télen mindössze 4 órányi napsütés jut az itt élőknek.
Olvass még a témában
Egy olyan helyen, ahol az emberek a természet szeszélyének vannak kitéve, megtanulták kiengedni a dolgokat a kezeik közül, és bízni abban, hogy egyszer majd minden jóra fordul. Sztoikus nyugalommal mondják, hogy „Végül minden rendben lesz.” Néha sikerül, néha nem, de ez nem tartja őket vissza attól, hogy próbálkozzanak, és bízzanak a legjobbakban. A körülmények afelé hajtják őket, hogy a lehetetlent is lehetségessé tegyék.
