2. A saját társaságom újbóli felfedezése
Jól tudom, a kapcsolataimban mindig a „másik felem” igényei kerültek előtérbe. Nem panaszkodom, szerettem adni, de amikor hirtelen senki másra nem kellett figyelnem, felmerült bennem: mit szeretnék én? Egyik este elővettem a jegyzeteimet és olvasgatni kezdtem a régi vágyaimat, terveimet. Eszembe jutott, mennyire imádtam recepteket kreálni – miért hagytam abba?
Egy szombat reggel elsétáltam a piacra, jól elbeszélgettem az árusokkal és teleraktam a kosaramat finomságokkal. A főztöm továbbra sem Michelin csillagos, de az alkotás öröme újraélesztette bennem azt a régi énemet, akiről már majdnem elfeledkeztem.
Bevallom, korábban kicsit furán néztem azokra, akik egyedül jártak moziba vagy vacsorázni. Mindig azt gondoltam, hogy ez szomorú. Ma már tudom, hogy ez nem szomorú, hanem bátor. Az első „randim” saját magammal egy csendes kávézóban történt. Esős, komor, őszi délután volt, és úgy döntöttem, megiszom egy óriási csésze teát, miközben olvasok. Olvass még a témában
Nők vicces hasonlatai a szexről: „Olyan, mint amikor valaki vakarja a hátad, de kihagyja azt a pontot, ahol viszket.”
Amit legközelebb másképp csinálok: A szenvedélygyilkos unalomba nem szabad beletörődni
Sikeresebbek azok a házasságok, amikben a nők vonzóbbak
Döbbenet. A nők átlagosan ennyi kielégülést játszanak el évente
Olvasok! Már ez is furcsa volt, hiszen jó ideje nem volt a kezemben könyv, egyszerűen nem fért bele a rohanó életembe az, hogy kicsekkoljak egy-egy történet erejéig. Eleinte kicsit feszélyezve éreztem magamat, mintha mindenki engem bámulna – de aztán rájöttem, hogy senki nem figyel. Ahogy én korábban, a körülöttem levő emberek is a saját dolgaikkal és egymással voltak elfoglalva.
