Valószínűleg javíthatatlanul romantikusnak számítok azzal, hogy hiszek az igaz szerelemben, mégis szerencsésnek mondhatom magam, hogy még soha nem csalódtam benne, ugyanakkor igyekszem – amennyire lehet – józanul szeretni. Nem mondhatja el magáról mindenki, hogy ilyen szerencsés, és jobb, ha tudod, hogy nem ritkán a szerelmi vakság fájó következményekkel jár.
Te miben hiszel?
Az igaz szerelembe vetett hit azonban nem olyasmi, amit a kapcsolat elején részletesen átbeszélünk a partnerünkkel, és nem is olyasmi, aminek tudatában vagyunk, amikor szerelmesek leszünk.
Egyesek az első benyomásnak tulajdonítanak különleges jelentőséget, és azt vizslatják már a kapcsolat elején, a párjuk mennyire illik hozzájuk. Mások pedig inkább azt tartják fontosnak, hogy a felmerülő problémákat képesek-e együtt megoldani majd. Ez megmutatja, hogy a későbbiekben képesek lesztek-e megbeszélni a problémákat, vagy hibát kerestek ott is, ahol nincs, és ezzel szinte megágyaztok a kapcsolat felbomlásának. Vajon született lelki társak vagytok, vagy szükség van a „majd együtt megoldjuk” hozzáállásra?
Mindenért meg kell dolgozni – a jó kapcsolatért is!
Amikor egy romantikus kapcsolatban megpróbáltatásokkal kell szembenézni, és sikerrel jutnak túl rajta, az a kapcsolatot is erősíti. Az ilyen pároknak szinte szükségük van az apró, majdhogynem lényegtelen kis problémákra, hogy képesek legyenek fenntartani az együttműködést. Minél többet adnak bele ebbe, annál elkötelezettebbnek érzik magukat, és annál inkább élvezik a kihívásokat.
Az együttes megoldásban hívő párok képesek a nagyobb különbségeket is legyőzni, és az idő előrehaladtával egyre jobban tudnak együttműködni. Ez pedig számukra mindenképp azt jelenti, hogy megéri az erőfeszítést.
Minket az Isten is egymásnak teremtett – vagy mégsem?
Ennek épp az ellenkezője igaz azokra a párokra, akik szerint sorsszerű, hogy együtt vannak, és ennek természetesen negatív hatása is van a kapcsolatra. Különösen a kapcsolat elején vezethet akár szakításhoz is egy nagyobb bökkenő, ha a pár egyik tagjának szembesülnie kell azzal, hogy a társa nem tökéletes. Egy kisebb malőr is azt jelenti számára, hogy ők nem egymáshoz valók, még akkor is, ha amúgy igen.
Ilyenkor a szakításra is sor kerülhet, kiváltképp, hogy a csalódott fél úgy érzi, nem éri meg a kapcsolat az erőfeszítést. Amennyiben mégsem szakítanak, a felmerült problémát ezek a párok szinte semmisnek tekintik, nem csinálnak a bolhából elefántot, és könnyebben megbocsátanak a partnerüknek. A konfliktust igyekeznek elkerülni, mert úgy gondolják, a párjuk számukra rendeltetett, és az együtt töltött hosszú évek is szerintük őket igazolják. Kisebb nézeteltérések esetén ez rendben is van, de ha komolyabb problémák adódnak egy párkapcsolatban, és mindig a konfliktuskerülés jelenti a megoldást, annak az lesz a vége, hogy valaki olyannal élünk együtt, aki nem hozzánk való.
Minél tovább élnek a sorsszerűségben hívők egy nem hozzájuk illő partnerrel, és nézik el a másik hibáit akkor is, amikor már nem kéne, annál inkább valószínű, hogy erőszak áldozatai lesznek. Ez a veszély azokat is sújtja, akik anyagi megfontolásból nem szakítanak, ezáltal sokkal gyakrabban kényszerülnek megbocsátani a partnerüknek, és ezáltal veszélyes helyzet is többször áll fenn az ő esetükben.
Hihetjük tehát, hogy létezik a számunkra rendelt igazi, és azt is érdemes felismerni, hogy dolgozhatunk együtt a kapcsolatunk jobbá tételén, de egyik kapcsolati formát se tartsuk mindenhatónak és megmásíthatatlannak.
Csak azért, mert hiszel a sorsszerűségben, bátran kísérletezz azon, hogy hogyan oldhatnátok meg a felmerülő konfliktusokat úgy, hogy mindkettőtöknek jó legyen. És hiheted azt is, hogy ketten mindent meg tudtok oldani, de ne feledd, hogy vannak dolgok, amik a megfelelő partnerrel mégis könnyedebben mennek.
Kép forrása: unsplash.com