A gyerekkorom karácsonyait egyszerűen ellopták tőlem.
Most azonban én vagyok a felnőtt. Én vigyázok arra a bennem élő gyerekre, aki akkor nem számíthatott senkire. És idén megadok neki mindent, amit akkor nem kapott meg: a leggiccsesebb, legsziruposabb, legboldogabb karácsonyt, ami akár hónapokig is tarthat.
Igen, idén minden díszt akarok. Az összes béna karácsonyi dalt akarom, és tele lesz a lakás világító rénszarvasokkal és hópihéket fogok fújni az ablakra. Mert kárpótolni akarom azt a kisgyereket azért, amitől akkor megfosztották.
Nem gondolom, hogy az ünnep a külsőségekről szól. Nem hiszem, hogy a karácsony lényege a villogó fényfüzér vagy a mézeskalács illatú illatgyertya lenne. De azt igenis hiszem, hogy ez a folyamat része a gyógyulásomnak. Hogy ha most megadom ennek a csodákról lemaradt gyereknek a téli varázslatot, akkor talán egyszer elhiszi majd, hogy a karácsony lehet szép. És onnantól már a csendességre, a befelé fordulásra is figyelni tud. Olvass még a témában
