Sam Dylan Finch feminista író pontokba szedte azokat a kérdéseket, amelyekkel napi szinten bombázni szokták őt az emberek. Ha te is osztozol a nézeteiben, jó eséllyel megkapod ugyanezeket… válasz gyanánt pedig éppen elég lesz megosztani ezt a cikket az érintettekkel.
„Megtanítasz igazi feministának lenni?”
„A legnagyobb mumusom, amikor valaki megtalál, és elvárja, hogy én okítsam egy olyan témával kapcsolatban, amiről halvány lila gőze sincs. Akármennyire szeretnék segíteni, erre sem időm, sem energiám nincs, ráadásul nem az én reszortom, hogy mindenre megtanítsam a világot.
Ráadásul az érintettek általában semmit sem tesznek az önfejlesztés érdekében, csakis kívülről várják a felmentősereget” – magyarázza Sam, akinek bár nagyon jólesik a felé irányuló tisztelet, az említett okok miatt nem nagyon tud mit kezdeni az ilyen megkeresésekkel.
Így veheted hasznát a feminizmusnak a munkahelyeden
Úgyhogy ha valóban érdekel a feminizmus vagy bármi más, járj utána egy kicsit, és csak aztán kezdj el mentor vagy hús-vér példakép után kutatni!
„Miért vagy diszkriminatív, amikor lehetnél humanista vagy ekvalista is?”
A humanizmus központjában az emberség áll, a ekvalizmuséban az egyenlőség, míg a feminizmus a nők jogait óhajtja érvényesíteni. Noha rokon fogalmakról van szó, melyek mindegyike szükséges a társadalmi fejlődéshez, korántsem felcserélhetőek.
„Semmi rossz nincs abban, ha valaki jól körülhatárolja a nézeteit. Főleg, mivel az egyenlőtlenség mindenkire másképpen sújt le” – fejtegeti Sam.
Ha tehát nőként rendszeresen tapasztalsz nemed miatti hátrányos megkülönböztetést, nyilvánvaló, hogy éppen a feminizmus iránt kezdesz el érdeklődni.
Aminek egyébként még véletlenül sem célja a férfiak lealacsonyítása vagy kizsákmányolása, hiszen nők felemelkedésének nem kell ezzel járnia.
„Miért utálod ennyire a férfiakat?”
„A feminizmus törődik a férfiakkal” – válaszolja Sam, aki mélységesen felháborodik a feltételezésen, miszerint gyűlölné az erősebbnek mondott nemet.
A feminizmusnak csupán a szexizmussal, tehát a férfiak patriarchális társadalomban megszokott előnyben részesítésével van problémája.
„Attól még, hogy meg akarom menteni a pandákat, nem törvényszerű, hogy utáljam például a flamingókat” – él állatvilágbeli hasonlattal a népszerű szerző. Az eszmeáramlat egészséges vonulatában tehát senki iránt nincs nyoma utálatnak.
Más kérdés, hogy sokan tényleg azért mondják magukat feministának, mert meggyűlt a bajuk az urakkal – az igazi nőjogi harcosok viszont ezen leginkább csak mosolyognak.
„Miért vagy ennyire kritikus?”
A feminizmus alapvetően korunk társadalmának éles kritikája. Aki tehát feminista, kénytelen észrevenni a szerinte nem megfelelő mederben folyó dolgokat, és nem fél hangot adni az álláspontjának.
Az érintettek ettől még nem pesszimisták és nem is „vadak”. Előfordulhat, hogy egy ártatlan romantikus filmben vagy regényben olyan cselekményt találnak, ami továbbgondolás alapjául szolgálhat, ám ez inkább becsületre méltó, mintsem arra, hogy bárki „beszóljon” miatta.
Aki pedig már egyetlen újságot sem bír a kezébe venni, rég átesett a ló túloldalára – feleli Sam, aki szerint a nők „el nem ismertsége” még ennél is szókimondóbb kritikát érdemelne.
„Szükség van még egyáltalán feminizmusra?”
Távolról nézve olyan, mintha már lezajlott volna az emancipáció, hiszen a nők szavazhatnak, karriert építhetnek és szabadon dönthetnek a legfontosabb magánéleti kérdésekben.
„De igazából olyan ez, mintha gyufaszálakból igyekeznénk Eiffel-tornyot építeni, ami folyton felborul, és időpazarlásnak tűnik a munka, amit az ember addig rááldozott” – sóhajt fel Sam.
Bizony, a nők még mindig sokkal kevesebbet keresnek, még mindig hátrányt szenvedhetnek a munkahelyükön, amiért időzített bombaként ketyegő szülőgépnek tekintik őket, ráadásul vannak olyan szakmák, ahol nem a fizikai erő áll a középpontban, mégis eleve gyengébbnek írják le a hölgyeket.
És amíg ez így van, feminizmusra is szükség lesz.
