Egy internetes oldalon a hozzászólók szerint jól és jókor főz, változatosan, a férje hasának valót. Rendet és tisztaságot tart, a gyerekeknek jó anyja, férjének jó felesége. Nagyjából ez volt a legtöbbször megfogalmazott válasz arra, hogy milyen az ideális háziasszony. Ezekkel a véleményekkel az a gond, hogy mindenkinek mást jelentenek ezek a fogalmak. Egy fogalom viszont megragadt bennem, amivel egyetértek: ő az érzelmi családfő.
Alfa mamik porondon
Házassága elején minden nő a tökéletességre törekszik, ez természetes. Új helyzet, aminek meg kell, és meg is akarunk felelni. Az ifjú feleség suvickol éjjel nappal, tisztítószereket, szakácskönyveket gyűjt halomra, gyerekét pedig fényesre mosdatva viszi ki az utcára. Mindezt igyekszik a legszélesebb mosollyal véghez vinni.
Elvárja élete párjától, hogy ettől legyen ő is boldog, sőt, adja meg a maximális támogatást a ,,tökéletes” család utópiájának. És itt, ha ez állandósul, véget is ért a boldog család, boldog házasság.
Jó anya, jó szakács, jó feleség
Ilyen fogalmak az életben nem léteznek. A jó viszonylagos fogalom, és nagyon összetett. Anyaként mindenki követ el hibákat, nagy hibákat, ahogy évente legalább egyszer úgy leégetjük az ételt, hogy a lábast is ki kell dobni.
Sokszor vagyunk türelmetlenek, érdektelenek férjünk iránt, hiszen emberek vagyunk. Az anyaság, az, hogy feleségek vagyunk, és ellátjuk a háztartást, egy olyan szerep, ahol a közönség nem a világ, hanem a család, amiben élünk – tehát elég, ha nekik megfelelünk.
Vizvári Mariska szerint
,,Lehet elképzelni valami szörnyűbbet, senyvesztőbbet, elsavanyítóbbat, mint azt az asszonyt, aki mindig panaszkodik? … Egy-egy nap végén – úgy érzi a család, hogy őt ette meg vacsorára…”
,,Van, aki minden felvarrandó gombért, kimosandó kesztyűért, vagy családtagokhoz váratlanul érkező vendégek kiszolgálásáért mártírnak játssza ki magát.”
,,És a legfőbb átok: a ,,pedáns” háziasszony! Jujj!! … Akik megutáltatják az emberrel az otthont, az ételt, az italt, a rendet, a tisztaságot, a takarékosságot és mindazokat az erényeket, amikkel egy jó gazdasszonynak bírni kell?!”
Jó feleség, 1939-ben – a teljesség igénye nélkül
Férjével egy időben tér nyugovóra, szereti gyerekeit, zoknit stoppol, nem festi pirosra a körmeit, testtartása egyenes, nem nyomja jéghideg lábait férjéhez, nem flörtöl, nem féltékeny, időben készíti el az ételt, tud hangszeren játszani, a reggelihez felöltözik, nagyobb költések esetén megkérdezi férjét, gyerekeivel együtt jár misére, és vasárnap hagyja férjét sokáig aludni.
Az a felsorolás egy amerikai, 1939-ben készült tesztből származik. Olyan teszt nem készült, mely a jó férj tulajdonságaira mutatna rá. Erről ennyit.
A stepfordi feleségek
Aki nem látta még ezt a filmet, az feltétlenül nézze meg. A történet egy olyan helyen játszódik, ahol minden tökéletes. A feleségek tökéletes anyák, háziasszonyok. Rémisztően tökéletesek. A szatirikus könyvet, amely alapján a film készült, Ira Levin, 1972-ben írta. Ezzel tiltakozott a tipikus amerikai háziasszony szerep ellen, ami nőt megalázza, sablonszerepbe kényszeríti.
A film rámutat a problémákra, de fontos megemlíteni, hogy a hagyományokon, ésszerűségen alapuló férfi-nő szerepek nem véletlenül alakultak ki. A helyén(!) kezelt férfi-nő szerep nem lehet megalázó, sőt, inkább ez az út az, ami a valódi boldogsághoz vezet.
Az ideális háziasszony fogalma egyet jelent a család iránti lojalitással, azzal, hogy a házimunkát a helyén kezeljük, ahogyan szeretjük és igyekszünk megismerni gyerekeinket, férjünknek pedig megadni mindazt, ami őt a férj – és nem bálvány – szintjére emeli. Fontos a tisztelet, amit olyan sokszor elfelejtünk. Persze ennek kölcsönösnek kell lenni. Csak ezután jön az, hogy finomakat kell főzni.
