Az embereknek mindig kell egy szupergonosz
1947 után – attól függetlenül, hogy mindenkit komolyan megérintett a világháború iszonyata –, nem szűnt meg az ellenségeskedés, pedig ez lett volna a legésszerűbb.
Folyamatosan kereste az emberiség az ellenséget, ahelyett, hogy a valódi problémát kereste volna.
Egymás között a valóságban – kommunista és kapitalista országok –, illetve a furcsa történetekben, mesékben: a természet és az ember között, és a földlakó és az idegenek között. Olvass még a témában
Mindig kellett valami, valaki ellen küzdenünk. Az életben túl nagy veszteségeket szenvedhettünk volna, akár az egész emberiséget kiirthattuk volna pár óra alatt.
Emiatt helyeződött a hangsúly a fantáziadús történetekre.
