Hogyan veszítetted el a legjobb barátodat?

A legjobb barátnőm, Anna 19 évesen hozzáment egy 21 éves link alakhoz. Az esküvő vidéken volt, én és a többi koszorúslány egy kis vendégházban aludtunk az esküvő előtti este. Fáradtak voltunk, hamar lefeküdtünk, majd hajnalban dörömbölésre ébredtünk: a mattrészeg vőlegény követelte, hogy engedjük be, mert látni akarja, hogy „nem rejtegetünk pasikat.” Mondtam neki, hogy nem, de ehhez amúgy sincs semmi köze, mire nekem akart jönni.

Barátnőm végül elrángatta, de másnap az esküvőn ezek után nem tudtam örülni annak, hogy barátnőm hozzámegy ehhez a féreghez. Egy hét múlva Anna felhívott és azt mondta, a „fancsali képem” minden közös esküvői fotót elrontott, ezért nem akar látni többet. Tíz évvel később összefutottam az anyjával, aki mondta, hogy távolságtartási végzést kellett kérniük a férfi ellen, mert verte barátnőmet és a gyerekeket is.

Tiniként úgy gondoltuk a legjobb barátnőmmel, hogy nem lesz gyerekünk, de én 28 évesen találkoztam életem szerelmével, akivel családot alapítottunk. Barátnőm már az esküvőn is cinikusan és bunkón viselkedett, de elnéztem neki. A szülés után is igyekeztem mindig időt szakítani rá, havonta kétszer mindig találkoztunk. Évekkel később telt be a pohár, amikor finoman megkértem, hogy a gyerekek előtt ne mesélje már káromkodással tűzdelve a szexuális kalandjait, mert már mindent értenek. Akkor felpattant, közölte, hogy ugyanolyan „beszűkült gyökér anyuka” lettem, mint mindenki más és neki ebből elege van. Akkor láttam utoljára.