Egy barátnő tükör-története
Van egy barátnőm, aki szinte sportot űzött abból, hogy mindent magára vegyen. Ha valaki a közelében feszült volt, ő rögtön azt kereste, mit rontott el. Ha lemondtak egy találkozót, egyből azon kattogott: „Múltkor biztos megbántottam!” Ha a párja rosszkedvűen ért haza, ő már a szakításon gondolkodott. Állandóan bocsánatot kért olyan dolgokért, amikhez semmi köze nem volt és próbált megjavítani olyan helyzeteket, amiket nem ő rontott el. Közben pedig folyamatosan bűntudatot érzett, ha valaki körülötte rosszul érezte magát – akkor is, ha mások negatív hangulata csak az ő fejében létezett.
Egy idő után a teste is jelezni kezdett, hogy túl nagy a teher. Folyton fájt valamije, felborult a hormonháztartása, szörnyű laborértékeket produkált, nem tudott aludni és állandóan elsírta magát, ami miatt megint mardosta a bűntudat – két gyerek anyjaként nem ilyen példát akart mutatni. Bátorítottam, támogattam, de végül ő is felismerte: önállóan nem fog tudni kimászni ebből. Terápiába kezdett és már néhány hónap múlva olyan lett, mint akit kicseréltek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
