Kritizálni általában azok szoktak, akikkel napi szinten érintkezünk, és akik közel állnak hozzánk: a családtagjaink, a munkatársaink, a szomszédaink, a barátaink, esetleg mi magunk. De vajon hogyan reagáljunk arra, ha valaki kritizál? Kerüljük el a velük való érintkezést? Mi van, ha nem tudjuk őket figyelmen kívül hagyni? Mi van, ha függünk tőlük?
Erről ismered fel őket
Mindig lesznek olyan ismerőseink, akik kritizálnak, de valami miatt nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül. Vajon megváltoztathatjuk őket? Ha őszinték akarunk lenni: nem. Az emberek csakis akkor változnak meg, ha maguktól meg akarnak változni, nem azért, mert más erre kényszeríti őket.
A kritikus hajlamú emberek általában jól ki tudják szúrni a problémát, de azt nem tudják, hogy hogyan lehetne konstruktívan megoldani azt. Az élethelyzetük az „én rendben vagyok, de te nem”. Azáltal, hogy a mérgüket kiadják, a felsőbbrendűségi és hatalmi érzésüket bizonyítják. Azáltal pedig, hogy nem konstruktívan kritizálnak, gyakran okoznak konfliktusokat. A saját szemükben ők a szabadságért harcolnak. Ha szülői, tanári, vagy vezető szerepbe kerülnek, visszafogják a többieket, és elbátortalanítják őket. Olvass még a témában
Az állásinterjún törvénytelen dolgot kérdeztek tőlem – ezt válaszoltam rá
„Akkor vettem először komolyan a panaszkodását” – Férfiak, mi történt, amikor a feleség levette a jegygyűrűt?
A barátnőm elmondta, hogy szándékosan nem védekezett, hogy teherbe essen – nem tudtam, mit gondoljak
6 teljesen átlagos mondat, ami mélyen megérinti azt, aki magányosan nőtt fel – szakértők szerint
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
