Vannak olyan emberek az életemben, akiknek vágyom a visszajelzésére. Ez persze nem jelenti azt, hogy visszajelzés nélkül nem tudok működni, de időnként jólesik, ha a szüleim, a barátaim, a munkatársaim őszintén elmondják, amit gondolnak rólam. Azok, akik közel állnak hozzám, tudják, hogy mikor és hogyan mondhatnak kritikát rólam, és általában nem érzem bántónak, ha bírálják a munkámat, a tetteimet. Mások véleménye viszont hidegen hagy.
Kritizálni általában azok szoktak, akikkel napi szinten érintkezünk, és akik közel állnak hozzánk: a családtagjaink, a munkatársaink, a szomszédaink, a barátaink, esetleg mi magunk. De vajon hogyan reagáljunk arra, ha valaki kritizál? Kerüljük el a velük való érintkezést? Mi van, ha nem tudjuk őket figyelmen kívül hagyni? Mi van, ha függünk tőlük?
Erről ismered fel őket
Mindig lesznek olyan ismerőseink, akik kritizálnak, de valami miatt nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül. Vajon megváltoztathatjuk őket? Ha őszinték akarunk lenni: nem. Az emberek csakis akkor változnak meg, ha maguktól meg akarnak változni, nem azért, mert más erre kényszeríti őket.
A kritikus hajlamú emberek általában jól ki tudják szúrni a problémát, de azt nem tudják, hogy hogyan lehetne konstruktívan megoldani azt. Az élethelyzetük az „én rendben vagyok, de te nem”. Azáltal, hogy a mérgüket kiadják, a felsőbbrendűségi és hatalmi érzésüket bizonyítják. Azáltal pedig, hogy nem konstruktívan kritizálnak, gyakran okoznak konfliktusokat. A saját szemükben ők a szabadságért harcolnak. Ha szülői, tanári, vagy vezető szerepbe kerülnek, visszafogják a többieket, és elbátortalanítják őket.
Hogy miért viselkednek így? Ezzel próbálnak pozitív képet kialakítani magukról. Felsőbbrendűnek tartják magukat, és a tökéletességre törekszenek, de végül mégis frusztrálttá válnak.
Azt várják másoktól, hogy belemenjenek a konfliktusba. Az embereknek figyelni kell rájuk, de ugyanakkor, ha megpróbálnak nem egyetérteni velük, bajba kerülnek. Kínáljunk konstruktív megoldást számukra, és reagáljunk kedvesen. Valószínűleg, ha ennyire kritikusan bánnak másokkal, magukkal szemben is azok.
Hogyan kezeld őket
A sikertelen emberek a kritikát többnyire túl személyesnek tekintik, és nem képesek szembeszállni vele, nem próbálják megcáfolni azt. A sikeres emberek viszont értik a kritikát, akár még jó néven is veszik, és a saját fejlődésükre fordítják azt. A kritika sok esetben bántó, és nem könnyű elfogadni. Általában a védekező mechanizmust indítja be bennünk. Lehet akár akarattal, akár véletlenül elhangzó kritika, lehet építő jellegű vagy ironikus. Az irónia minden esetben a kritizáló irigységét mutatja. Mindenesetre meg kell tanulnunk valahogy kezelni, ha már elkerülni nem lehet.
Először is érdemes megvizsgálni a kritizáló személy szándékát: milyen üzenetet szeretett volna megfogalmazni irántunk, és ezt hogyan fejezte ki. Néha a kritizáló emberek túl negatív véleményt mondanak. Ilyenkor rá kell jönni, hogy csak csipkelődésből mondják amit mondanak, vagy jó okuk van rá? Ha csak csipkelődnek, hagyjuk figyelmen kívül, ne pazaroljunk rá energiát.
Ha azonban jó szándékkal fogalmazták meg a kritikájukat, érdemes megkeresni a lényeget benne. Ilyenkor a céljaink vezéreljenek, és a kritikának az ehhez hozzásegítő releváns részét igyekezzünk megtalálni.
A többit akár figyelmen kívül is hagyhatjuk. Legyünk illedelmesek, és tudassuk a kritizálóval, hogy értékeljük a visszajelzését. Ha csak a kritikára koncentrálunk, sokkal jobban maguk alá gyűrnek a problémák, és gyakrabban hibázunk. De ha az erősségeinkre fókuszálunk, meg fogjuk érteni, hogy miben lakozik az erőnk, amivel elérhetjük a célunkat.