A majmok és az ember közötti szoros genetikai kapcsolatot sokan bizonyították már, és azt is számos megfigyelés alátámasztotta, hogy a főemlősök viselkedése, társadalmi berendezkedése nem is olyan nagyon tér el a miénktől. Etiópia közelében azonban a tudósok most egy újabb érdekes jelenséget figyeltek meg, ami segíthet nekünk, hogy a saját múltunkat is jobban megértsük.
Nem félnek a majmok a farkasoktól
Afrika keleti részében tudósok egy csoportja egy ideje már figyelemmel kíséri egy majomcsapat viselkedését, most pedig érdekes jelenséget írtak le: a csapat egy ideje etiópiai farkasok territóriumán éldegél, dacára annak, hogy a félelmetes tépőfogak bármikor ízekre szaggathatnák a majomhorda tagjait.
A farkasok azonban, úgy tűnik, cseppet sem bánják a majmok jelenlétét, sőt kifejezetten nyugodtan viselkednek a közelükben, mintha csak éreztetni akarnák, hogy nem jelentenek fenyegetést a számukra.
A tudósok szerint ennek az a magyarázata, hogy a farkasok rájöttek: a majmok közelében több rágcsálót ejthetnek el, így nekik is előnyös, ha nem üldözik el az állatokat, a hosszútávon jövedelmező zsákmány pedig még annál is jobb, mintha egyszerre behabzsolnák a nagyobb testű főemlősöket.
Fotó: Jeff Kerby, National Geographic
Ritka együttműködés
A megfigyelést doktor Vivek Venkatarama, a North Hampshire-i Dartmouth College professzora publikálta, aki azt is elmondta: az állatvilágban gyakori, hogy két különböző faj a kölcsönös haszon reményében együttműködik, az azonban ritkaság számba megy, hogy egy ragadozó a potenciális zsákmányával köt ilyen „szerződést”.
Míg a farkasok sokszor ejtenek el birkákat vagy kecskéket, amelyek körülbelül megegyeznek a majmom méretével, a majomcsapat tagjaira sohasem támadtak, és úgy tűnik, a majmok is érzik, hogy biztonságban vannak.
„A két faj tagjai akár több órán keresztül is gubbaszthatnak egy-két méter távolságban egymástól, mégis szinte tudomást sem vesznek a másikról” – mondta doktor Venkatarama.
A tudósok sem ismerik a siker titkát
Azt, hogy a farkasok pontosan miért képesek több rágcsálót ejteni a gelada majmok közelében, a tudósok sem tudják – egyesek szerint talán összefüggésben állhat a majmok táplálkozás közben hátrahagyott szemetével. Ez pedig elég volt az állatoknak ahhoz, hogy ne bántsák a faj tagjait, noha a tudósok látták, hogy más majmokat megtámadtak időnként a farkasok.
A kutatók azt feltételezik, hogy ha a gelada majmok esetében elég volt a farkasoknak a sikeresebb vadászat ahhoz, hogy ne jelentsenek többé veszélyt a majmokra, az hasonló lehet ahhoz a folyamathoz, mint ahogyan a farkasok az ember mellé kerültek, és háziasította őket.
Mindez persze nem néhány év leforgása alatt történt, a gelada majmok és a farkasok megfigyeléséből mégis többet megtudhatunk arról, hogyan zajlott le a folyamat, amely során a kutyákból az ember barátai lettek. A következő izgalmas fordulatot az jelentené, ha a majmok valamilyen módon előnyt kezdenének kovácsolni a farkasok közelségéből.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!