Számtalan könyv és film helyezi történetének középpontjába a gyerek és a kisállat, legtöbbször persze kutya kapcsolatát. Ezekben szinte mindig előkerül az is, hogy a kedvencet általában elveszíti, vagy végleg, vagy átmenetileg. Mivel az állat ilyenkor már legalább annyira tagja a családnak, mint anya vagy apa, ez általálban nagy lelki megterhelést jelent a gyereknek. Egy friss kutatásból most kiderült, hogy van is igazságtartalma ezeknek a történeteknek.
A gyerekeket mentálisan tényleg nagyon megviseli, ha elveszítik a kedvencüket. A Massachusetts Kórház kutatói szerint – talán nem meglepő módon – a gyerekek nagyon szoros érzelmi köteléket alakítanak ki a kisállatokkal. Ez pedig azzal jár, hogy ha ezek elpusztulnak, elvesznek, elszöknek, vagy valamilyen más okból a gyerekeknek meg kell válniuk tőlük, az komoly pszichológiai nehézségeket okoz számukra. A kutatás alapján ez akár három évig is kitolhatja a tinédzserkori depresszió időtartamát.
„A gyerek számára az egyik első nagy veszteség valószínűleg a kisállat elvesztése lesz, ez pedig igazi traumát okozhat nála, főleg akkor, ha az állat igazi családtag volt. A kutatásunkból kiderült, hogy ez a veszteség gyakran felerősíti a mentális problémákat a gyerekeknél. Éppen ezért a szülőknek és az orvosoknak komolyan kell venniük a helyzetet, és nem szabad a szőnyeg alá söpörniük.”
írta Katherine Crawford, a tanulmány egyik szerzője a sajtóközleményben.
A fejlett országokban a háztartások majdnem felében van valamilyen kisállat, és nem is kérdés, hogy miért. A háziállatok sok boldogságot hozhatnak az emberek életébe, főleg akkor, ha gyerek is van a háznál. A gyerekek gyakran olyan kapcsolatot alakítanak ki a háziállatokkal, amik az emberi kapcsolatok tulajdonságait utánozzák. Akár ugyanolyan szorosak is lehetnek, mint a kötődés egy-egy családtaghoz. A pozitívumok egyértelműek, de ez a kutatás most megmutatja azt is, hogy milyen árnyoldalai lehetnek a kisállattartásnak a gyerekekre nézve. Olvass még a témában
