A boszorkány
Ofélia néni rászólt Patrik bácsira, hogy ne ugrassa, mert nem vevő a vicceire és ha tovább idegesíti, megöli álmában. A bácsi két nap múlva halott volt, én találtam rá éjjel. A szemei tágra voltak nyitva, az arcán halálában is ott volt a rémület. Visszanéztük a folyosó kameráját, Ofélia néni egész este nem hagyta el a szobáját.
Márta
A haldokló bácsinak csak órái voltak hátra. Feküdt az ágyában, fogtam a kezét. Kinyitotta a szemét, a sarokba bámult és azt motyogta: „Márta”, majd elszenderedett. Pár perc múlva megint felriadt és hangosabban mondta, hogy „Márta” és ekkor éreztem egy fuvallatot a kézfejemen. Borsódzott a hátam, mert éreztem egy jelenlétet, majd a bácsi nagyot sóhajtott és utolsó lélegzetvételével meghalt. Másnap kérdeztem a lányát, ki volt Márta és azt mondta, az anyukája. Örülök, hogy a bácsit a felesége várta odaát.
