Horrorfilmekben, gyermeki mesékben és tévésorozatokban is népszerű szereplők a boszorkányok. Van, hogy hegyes orrú, rút gonosztevőként jelennek meg, máskor pedig gyönyörű varázslóként mentik meg a világot a démonoktól. Akárhogy is, a boszorkányokról szóló legendák már több száz éve keringenek a levegőben, megválaszolatlanul hagyva a kérdést: vajon csak szóbeszéd, vagy tényleg léteztek mágikus képességekkel rendelkező emberek? Most összegyűjtöttünk néhány érdekességet, ami egy kicsit közelebb vihet a rejtély megoldásához.
Boszorkányüldözés a középkorban
Valójában a középkori keresztények szerint boszorkányok maximum a mesékben léteztek, és épp ezért nem is hitték, hogy az átkok és egyéb bájitalok bármiféle veszélybe sodorhatnák őket.
Hosszú évek és még több vallási vita miatt azonban az emberek ellentmondtak a jól megszokott keresztény felfogásnak és kijelentették, hogy a boszorkányság egyenlő az istenkáromlással és az eretnekséggel. Ez vezetett el ahhoz, hogy 1484-ben VIII. Ince Pápa engedélyt adott a boszorkányüldözésre, azonban ez sokkal szerteágazóbb volt, mint azt elsőre gondolnád.
Az üldözők szembeszálltak a zsidó vagy muszlim származású emberekkel, sőt, szinte bármilyen csoporttal, amit az egyház eretnekként tartott számon.
Bájitalok és trükkös hozzávalók
Szintén elterjedt legenda, hogy az ősi boszorkányok mindenféle rejtélyes, sőt, olykor rémisztő hozzávalókból készítettek bájitalokat és mérgeket.
A “macskafarok” és “madárláb” valójában viszont közel sem azt jelenti, mint ami először megfordult a fejedben. A farmerek ugyanis gyakran álltak elő a korábbiakhoz hasonlóan különös álnevekkel, amikor belekevertek egy-egy gyógynövényt a forrásban lévő főzetekbe.
Erre azért volt szükségük, hogy mindenki elől titokban tudják tartani, valójában milyen receptből készültek ezek a bájitalok; így senki sem tudta ellopni az ötleteiket.
Ezek pedig sokszor egészen ártalmatlan keverékek voltak, például álmatlanság vagy valamiféle zavaró megbetegedés ellen.
A salemi boszorkányperek
A szóbeszédek szerint Salemben, 1692-ben, egyszer csak furcsa jelenségre figyeltek fel a lakók: néhány lány kiszámíthatatlanul kezdett viselkedni, őrjöngtek és szinte nem is emberi nyelven beszéltek. Az orvosok nem találtak semmiféle pszichológiai magyarázatot, így természetfeletti okokat sejtettek a háttérben.
A dolog egészen odáig fajult, míg a lányok beismerték: három városbeli nő (egy koldus, egy rabszolganő és egy jómódú hölgy) rontást küldött rájuk.
A város rögtön elítélte a vádlottakat, és ezzel kezdetét vette a salemi boszorkányper, ami hatalmas méreteket öltött. Az emberek sorra kezdték el megvádolni társaikat: sokszor gyermekeket is, de volt, hogy csak személyes problémáikat akarták megtorolni ezzel.
Felmerült egy teória is a hatalmas tömeghisztériára: egyesek szerint a város gabonáját megtámadta egy baktérium, ami hallucinációkat okozott – elhitetve az emberekkel, hogy épp boszorkányság szemtanújává váltak.
Ami csak mítosz
Biztosan te is hallottad már azt a legendát, miszerint évszázadokkal ezelőtt a boszorkányokat máglyán égették el. Valójában viszont ennek nagy része csak szóbeszéd, ugyanis ez meglehetősen ritka jelenség volt.
Elég nagy erőfeszítést igényelt ugyanis, hogy összehordják a fát és felépítsék a máglyát, ráadásul értelmetlennek tartották hosszú órák munkáját néhány perc alatt felégetni, miközben az akasztáshoz használt kötél újrahasznosítható volt.
Épp ezért a legtöbb embert ezzel a módszerrel végezték ki. 10 hónap alatt Salemben összesen 165 embert vádoltak meg boszorkánysággal; ebből 31 került börtönbe, 18 nőt és 1 férfit pedig halálra ítéltek. Viszont egyiküket sem égették el máglyán, a lányokat felakasztották, a férfit pedig megkövezték, mert nem volt hajlandó beismerni, hogy természetfeletti mágiákat használt.
A maine-i boszorkány átka
A salem-i történeten kívül persze rengeteg más sztori is kering a világban boszorkányok átkairól; az egyik legkülönösebb egy amerikai kisvárosból származik.
Jonathan Buck veteránként éldegélt Maine-ben, a háztartást pedig egy Ida nevű cseléd végezte helyette. A napok eseménytelenül teltek, kora miatt azonban a nő egyre nehezebben tudta elvégezni a munkákat. A férfi ekkor ismerkedett meg egy fiatal cseléddel, és úgy döntött, megszabadul Idától; méghozzá úgy, hogy megvádolja boszorkánysággal.
Az emberek hittek a férfinek, így a cselédasszonyt bűnösnek találták, és halálra ítélték; ő pedig megátkozta Jonathant, és megígérte, hogy táncolni fog majd a sírján. Évekkel később úgy tűnt, az átok valóban beigazolódott. Nem sokkal a férfi temetése után egy lábnyom jelent meg a síron, és hiába próbálták eltüntetni vagy lecserélni a burkolatot, azóta is folyton megjelenik – aminek következtében rengeteg turista fordul meg a temetőben.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!