„Jól van már, sajnálom…”
„Oké, sajnálom, csak hagyj már békén!” „Mit akarsz, feszítsem magam keresztre?” „Jól van, bocsánat, csak hagyjál már békén!”
Teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen bocsánatkérés csak a helyzetet akarja lezárni, és aki mondja, az egyáltalán nem érzi át a másik helyzetét, és nem is próbálja megérteni őt, csak azt akarja, hogy hagyják már végre békén.
Teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen bocsánatkérés csak a helyzetet akarja lezárni, és aki mondja, az egyáltalán nem érzi át a másik helyzetét, és nem is próbálja megérteni őt, csak azt akarja, hogy hagyják már végre békén.
Milyen a valódi bocsánatkérés?
Az őszinte bocsánatkérés ezzel szemben nem tartalmaz feltételeket és nem minimalizálja a tettek súlyát. Megmutatja, hogy aki bocsánatot kér, empátiával van a másik iránt, és megérti, hogy a tettei vagy szavai hogyan okoztak kárt vagy fájdalmat neki, és hogy emiatt valódi bűnbánata van. Felajánlja a helyreigazítást vagy kártérítést, és biztosítja róla a másikat, hogy a jövőben nem fog még egyszer ilyen előfordulni.
Az őszinte bocsánatkéréshez elengedhetetlen, hogy meghalljuk, amit a másik mond, hogy az ő szemszögéből tudjuk látni a dolgokat, és megértsük, hogy azok milyen hatással voltak rá.
Az őszinte bocsánatkéréshez elengedhetetlen, hogy meghalljuk, amit a másik mond, hogy az ő szemszögéből tudjuk látni a dolgokat, és megértsük, hogy azok milyen hatással voltak rá.
