Az anyákat előszeretettel veszi górcső alá a társadalom, természetesen gyermekeik viselkedéséért is egyedül ők felelősek.
Mosolyogva
Amikor a gyerek megnyerte a futóversenyt, mindenki az apjának gratulált, pedig én hordtam edzésre és miattam fut, mert én atletizáltam. Amikor viszont egy családi eseményen „sokat ipad-ezett”, akkor mindenki hozzám jött papolni, hogy ez nem jó. Nem mondtam senkinek, hogy nálam tilos neki képernyőzni, az apja az, aki folyton megengedi neki, inkább csak mosolyogtam…
Önbecsülés
Sosem gondoltam volna, hogy a gyereknevelés milyen mértékű ítélkezéssel jár majd. Ha a gyerekeim ügyesek voltak, jó jegyet kaptak és szépen viselkedtek, azt mindenki természetesnek vette, de ha rosszalkodtak, akkor azonnal kaptam a „kedves kis” visszajelzéseket. A férjem ebből mit sem észlelt, minden kritikával engem találtak meg. Egyszer kifakadtam egy barátnőmnek, aki azt mondta ez azért, van, mert a férjek dolgoznak és kevesebbet vannak a gyerekeikkel. Furcsa, mert nálunk mindenki tudja, hogy én is dolgozom és ugyanannyi időt töltünk a gyerkőcökkel. Olvass még a témában
Nem viseltem jól a megjegyzéseket és ez odáig fajult, hogy az önértékelésem egy idő után csak attól függött, hogy hogyan teljesítettem anyaként. Ha a tanár dicsérte a gyereket, akkor dagadt a mellem a büszkeségtől, ha viszont elmarasztalták, akkor összetörtem, hogy hol rontottam el. Csak az segített (valamennyit), hogy úgy döntöttem, hogy ezentúl senki véleménye nem fog érdekelni.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
