Önbecsülés
Sosem gondoltam volna, hogy a gyereknevelés milyen mértékű ítélkezéssel jár majd. Ha a gyerekeim ügyesek voltak, jó jegyet kaptak és szépen viselkedtek, azt mindenki természetesnek vette, de ha rosszalkodtak, akkor azonnal kaptam a „kedves kis” visszajelzéseket. A férjem ebből mit sem észlelt, minden kritikával engem találtak meg. Egyszer kifakadtam egy barátnőmnek, aki azt mondta ez azért, van, mert a férjek dolgoznak és kevesebbet vannak a gyerekeikkel. Furcsa, mert nálunk mindenki tudja, hogy én is dolgozom és ugyanannyi időt töltünk a gyerkőcökkel.
Nem viseltem jól a megjegyzéseket és ez odáig fajult, hogy az önértékelésem egy idő után csak attól függött, hogy hogyan teljesítettem anyaként. Ha a tanár dicsérte a gyereket, akkor dagadt a mellem a büszkeségtől, ha viszont elmarasztalták, akkor összetörtem, hogy hol rontottam el. Csak az segített (valamennyit), hogy úgy döntöttem, hogy ezentúl senki véleménye nem fog érdekelni.
