Hitetlenkedés
Mikor tizenéves voltam, Görögországban nyaraltunk és elmentünk „banánozni” a családdal. Nagyon élveztem, ahogy húzott minket a motorcsónak a felfújható banánon és ennek a mutatványnak mindig az a vége, hogy direkt beborítanak mindenkit a vízbe.
Miközben próbáltunk visszamászni a banánra, a bátyám a fejemet használta „támasztéknak” és lenyomott a víz alá.
Ahogy alámerültem, arra gondoltam, hogy „nem hiszem el, hogy a bátyám miatt fulladok meg”.
Végül apám húzott ki a vízből, amikor már eszméletlen voltam.
Miközben próbáltunk visszamászni a banánra, a bátyám a fejemet használta „támasztéknak” és lenyomott a víz alá.
Ahogy alámerültem, arra gondoltam, hogy „nem hiszem el, hogy a bátyám miatt fulladok meg”.
Végül apám húzott ki a vízből, amikor már eszméletlen voltam.
A vicc
Pár éve infarktusom volt és a műtét előtt azt mondta az orvos a feleségemnek, hogy 20 százalék esélyem van arra, hogy megmaradok. Elbúcsúztam a családomtól és a legjobb barátaimtól, felkészültünk arra, hogy nem látnak többé élve.
Mikor betoltak a műtőbe, eszembe jutott egy ócska vicc és az orvos és a nővérek csodálkoztak, mert még nem láttak senkit, akit nevetve toltak be. Az utolsó gondolatom egy szakállas vicc volt és az orvos szerint ez a hozzáállás segített a felépülésemben.
Mikor betoltak a műtőbe, eszembe jutott egy ócska vicc és az orvos és a nővérek csodálkoztak, mert még nem láttak senkit, akit nevetve toltak be. Az utolsó gondolatom egy szakállas vicc volt és az orvos szerint ez a hozzáállás segített a felépülésemben.
Olvass még a témában
Nyugodt repülés
A munkám miatt sokat repülök, sosem volt semmi baj, sosem féltem attól, hogy repülőgépszerencsétlenség ér. Egy teljesen átlagos út közepén a pilóta közölte, hogy az egyik hajtómű leállt és készüljünk fel a kényszerleszállásra.
Meglepő, de senki nem pánikolt, minden utas síri csendben volt végig. Megkértem a mellettem ülő nőt, hogy fogja meg a kezem, mert nem akartam „egyedül” meghalni.
Igazából csak szorítottuk egymás kezét és én arra gondoltam, milyen fura, hogy egy lezuhanó gépben halok meg, mikor sosem féltem a repüléstől.
Meglepő, de senki nem pánikolt, minden utas síri csendben volt végig. Megkértem a mellettem ülő nőt, hogy fogja meg a kezem, mert nem akartam „egyedül” meghalni.
Igazából csak szorítottuk egymás kezét és én arra gondoltam, milyen fura, hogy egy lezuhanó gépben halok meg, mikor sosem féltem a repüléstől.
A cikk folytatódik, lapozz!
