Órákat töltöttél a tükör előtt. Kipróbáltad az összes variációt, átöltöztél háromszor, végre megtaláltad azt a kombinációt, amiben jól érzed magad. Kimész, és valaki azt mondja: „De jól nézel ki ma!” És te mit csinálsz? Legyintesz. Azt mondod, „ó, semmi különös.” Esetleg rögtön megmagyarázod, hogy ez a ruha már nagyon régi, vagy hogy valójában fáradt vagy, csak a smink csinálja. Vagy egyszerűen eltereled a témát, és inkább a másikra fordítod a figyelmet. Közben belül pontosan tudod, hogy sokat készültél. Hogy akartad, hogy észrevegyék. Hogy vágytál erre a visszajelzésre. Mégis, amikor megérkezett, nem tudtad befogadni.
Ez nem szerénység vagy legalábbis nem csak az. A dicséret visszautasítása sokszor annyira reflexszerű, hogy észre sem veszed. Valaki mond valami pozitívat, és te már válaszolsz, mielőtt az agyad igazán feldolgozná. Lekicsinyíted, elhárítod, átirányítod. Ennek hátterében általában nem az áll, hogy túl szerény vagy. Hanem hogy valami mélyebb szinten nem tudod befogadni azt, amit hallasz.
Mintha a dicséret és az önmagadról alkotott kép között akkora lenne a távolság, hogy az agyad egyszerűen nem tudja összeegyeztetni a kettőt.
Ha mélyen azt hiszed magadról, hogy nem vagy elég jó, elég szép vagy elég tehetséges, akkor egy dicséret nem megerősítést jelent, hanem valamit, ami nem illeszkedik a képbe és amit ezért el kell hárítani. Olvass még a témában
Így állítsd össze a napi étkezéseidet, hogy kitartson a lelkesedésed – szakértői tippek
Egy mérettel kisebb leszek: 30 napos edzésterv hasra. Tartsatok velem!
5 csillagjegy, akinek hatalmasat változhat az élete októberben
Az erdő nem ítélkezik: ezért hiszek jobban az erdei sétákban, mint a hosszú beszélgetésekben
Honnan jön ez?
A legtöbb esetben mélyről. Olyan helyről, ahol a dicséret feltételes volt, csak akkor kaptad, ha teljesítettél, ha megfelelő voltál, ha elég jó voltál. Vagy olyan helyről, ahol a dicséretet mindig követte egy „de.” Szép volt, de legközelebb jobban is csinálhatod. Ügyes voltál, de azért ez a rész nem sikerült. Ezek az élmények lassan, észrevétlenül formálják azt, ahogy a pozitív visszajelzésekhez viszonyulunk.
Ha a dicséret sosem volt feltétel nélküli, nehéz megtanulni, hogy az lehet.
Az agy megtanulja, hogy a dicséret mögött mindig van valami és védekezni kezd ellene. Ráadásul sokaknál ott van az az érzés is, hogy valójában nem vagy olyan jó, mint gondolják, és előbb-utóbb mindenki rájön. A dicséret ilyenkor kifejezetten kényelmetlenné válik, mert minél többet kapsz, annál nagyobb a nyomás, hogy „ne bukj le.”
