Amikor még próbálkoztam különféle diétákkal, vagy éppen a szénhidrátcsökkentett étrenddel, gyakran éreztem úgy, hogy az egész felesleges hercehurca. Bár volt eredménye a változtatásoknak, sokszor csak néhány napig tartott az egész, és egy idő után úgy éreztem, nincs is értelme ennyit kínlódni.
Végül a teljes életmódváltás hozta meg a kitűzött célokat, de azóta is foglalkoztatott a kérdés: miért érezzük úgy, hogy gyorsabban hízunk, mint ahogyan fogyunk? Egyáltalán van ennek a meglátásnak bármi alapja?
Mert más az anyagcseréd
A szervezetünk valójában csodásan alkalmazkodott az evolúciós kihívásokhoz, más kérdés, hogy ez az alkalmazkodás a mai, modern életvitelünkben gyakran inkább hátránynak bizonyul. A testünk úgy rendezkedett be a környezeti változásokhoz, hogy belassítja a szervezetünket, amikor ínséges időszak előtt állunk. Ez azt jelenti, hogy az őseink ugyancsak lassabban fogytak, mikor éheztek, és ezen gyakran az életben maradásuk múlt.
A lassabb anyagcserének köszönhetően nem égették olyan gyorsan a kalóriákat, nehezebben szabadultak meg a felhalmozott zsírtól, tehát könnyebben ki tudták várni a következő étkezést, a kevésbé problémás időszakot.
Ezzel szemben, amikor végre táplálékhoz jutottak, a szervezetükben olyan hormonok szabadultak fel, amik a gyors hízást, a raktározást segítették elő. A test ezzel készült a következő, ínséges időszakra, és lényegében ez tökéletesen meg is magyarázza, miért kínoz olyan sokakat a jojó-effektus.
Tényleg arról van szó, hogy könnyebben hízunk, mint ahogy fogyunk, és ez különösen igaz akkor, ha a fogyás időszakában nem csupán nélkülöztünk, hanem valóban éhezünk.
