Amikor egy betegség kapcsán észleljük a kellemetlen tüneteket, elmegyünk orvoshoz. A protokoll szerint megvizsgál minket, megnevezi a betegséget, és gyógyszert ír fel. Ezt mi beszedjük, és meggyógyulunk. Ennyire egyszerű lenne?
Szülők terhe
Ha minden fejben dől el, akkor – a mai divatos nézetek alapján – képesek vagyunk gondolatainkkal gyógyulni, agyunkkal uralni testünket.
Lehet benne igazság, ha a súlyos betegek képesek „alkut kötni élettel és halállal”. Ennek alapján akár az átlag, hétköznapi, „könnyebb” betegségek elménk által gyógyíthatóak is lehetnek. Ha mondjuk, a családban van időskori cukorbeteg az egyik ágon, többnyire arra koncentrálunk, attól a betegségtől „félünk”, tartunk. Ott lebeg a szemünk előtt mint egy cél, egy megdönthetetlen tény: mi is betegek leszünk.
Kérdés: miért nem a család azon felére koncentrálunk, ahol nincs ilyen betegség? Mért nem azt hisszük, hogy mi a család másik, egészségesebb ágát képező ősöktől örököltük a géneket? Még egy kérdés: miért testi tünetet, betegséget keresünk, miért nem a gyökerét a problémának?
Mi a helyzet akkor, ha a testi betegség „csak” egy – meghatározott – lelki betegség tünete? Mi a helyzet akkor, ha szüleink lelki problémáit hordozzuk tovább, azt sajátunkként megélve?
Lehet benne igazság, ha a súlyos betegek képesek „alkut kötni élettel és halállal”. Ennek alapján akár az átlag, hétköznapi, „könnyebb” betegségek elménk által gyógyíthatóak is lehetnek. Ha mondjuk, a családban van időskori cukorbeteg az egyik ágon, többnyire arra koncentrálunk, attól a betegségtől „félünk”, tartunk. Ott lebeg a szemünk előtt mint egy cél, egy megdönthetetlen tény: mi is betegek leszünk.
Kérdés: miért nem a család azon felére koncentrálunk, ahol nincs ilyen betegség? Mért nem azt hisszük, hogy mi a család másik, egészségesebb ágát képező ősöktől örököltük a géneket? Még egy kérdés: miért testi tünetet, betegséget keresünk, miért nem a gyökerét a problémának?
Mi a helyzet akkor, ha a testi betegség „csak” egy – meghatározott – lelki betegség tünete? Mi a helyzet akkor, ha szüleink lelki problémáit hordozzuk tovább, azt sajátunkként megélve?