Manapság már egyre ritkább, hogy valaki huszonévesen váljon anyává, pedig 30-40 éve még ez volt az általános. A legtöbben harminc felett vállalják első gyermeküket, de az sem ritka, hogy erre csak a 40. születésnapjuk után kerül sor. Cikksorozatunkban a húszas, harmincas és negyvenes korosztállyal foglalkozunk, és körbejárjuk, milyen előnyei, illetve hátrányai vannak ezekben az életkorokban a gyermekválallásnak. Elsőként a huszonéves anyukákról írunk.
Biológiailag épp ideális
Dr. Kassai Enikő szülész-nőgyógyász azon az állásponton van, hogy támogatni kell a nőket a húszas éveikben történő gyermekvállalásra.
„Biológiai szempontból a megtermékenyülő petesejtek ekkor a legegészségesebbek, ilyenkor van a legkisebb kockázat a genetikai megbetegedésekre, és a várandóssággal járó terhet is ekkor viseli a legjobban a szervezet” – magyarázza a szakember. Véleménye szerint azonban pszichés oldalról megközelítve már nem biztos, hogy a húszéves kor az ideális, hiszen sokan még nem értek meg eléggé ennyi idősen a gyermekvállalással járó felelősségre.
Kép forrása: babynameslog.com
Saját praxisában úgy látja, hogy a huszonévesen történő gyermekvállalás egyre ritkább a nőknél.
„Tapasztalatom szerint sajnos egyre inkább tolódik az első gyermekvállalás ideje, akár 35 éves korra, vagy még későbbre. Szerencsére azért a 25-27 éves anyák még mindig gyakoriak, ami ideális életkor, hiszen biológiailag kevés a kockázat, és a nők már elég érettek ilyenkor az anyaságra. Az első gyerekvállalásnál természetesen nagyon fontos szempont az egészséges szervezet, de a biológiát mindenképpen össze kell hangolni a pszichés éréssel is.”
Kihívások minden életkorban
Az első gyermek vállalásának ideje a múlt évszázad elejétől kezdve fokozatosan tolódott ki, az elmúlt két évtizedben azonban ez a folyamat látványosan felgyorsult.
„Míg a 70-es években átlagosan 21 évesen váltak anyává a magyar nők, a 90-es évek elején pedig 23 évesen, napjainkban az első gyermek születésekor az átlagos életkor 28 év, és a 30 évesek közel fele még gyermektelen” – tudtuk meg Szita Bernadettől, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának szakpszichológusától. Általános – nem csak nőket érintő – jelenség a felnőtté válás kitolódása, ami természetesen érinti az anyasághoz szükséges érettség, élettapasztalatok megszerzésének kérdését is.
„Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy az anyaság minden életkorban tartogat kihívásokat, pszichológiailag sok mindenre nem lehet előre felkészülni, a gyermek születését követően kell hozzá megérni, amire egy húszéves nő is minden további nélkül képes lehet” – mondja a szakember.
Kép forrása: bloglovin.com
Biológiai szempontból tagadhatatlanul előnyösebb huszonéves korban az első gyermek vállalása. Ebben a korban az első hónapokra jellemző éjszakázások is kevésbé megterhelőek, a nagyszülők fiatalabbak, egészségesebbek, ezérttöbb segítségettudnak nyújtani a csecsemőgondozásban, és aktívabban jelen tudnak lenni az unokák életében.
„Saját tapasztalatom szerint a fiatalabb korban szülő nők sok mindent lazábban vesznek, bátrabban hagyatkoznak az ösztöneikre a gyereknevelés terén. A fiatalabb anyák körében ugyanakkor többen panaszkodnak rá, hogy túl hamar túl sok felelősség, kötöttség jelent meg az életükben, kevesebb lehetőségük volt az önmegvalósításra, nem tudtak többet tanulni vagy a munkában sikereket, elismerést megtapasztalni” – magyarázza Szita Bernadett.
Véleménye szerint az anyasághoz minden életkorban fel lehet nőni, és minden életkorban adódhatnak nehézségek.
„Azért sem gondolom, hogy az anyává válás korfüggő lenne, mert ez sokszor nem csak a tervezésen múlik, hanem például a megfelelő partner megtalálásán és az egzisztenciális biztonság megteremtésén is. Az ideális az lenne, ha a nők akkor válhatnának anyává, amikor úgy érzik, ennek eljött az ideje, a valóság azonban ahhoz közelít, hogy akkor válnak anyává, amikor az életük úgy alakul, vagy a lehetőségeik ezt megengedik.”
Vágyak kontra társadalmi elvárások
„A pszichológusok elsősorban arra szerződnek, hogy támogassák az embereket az éppen meglévő élethelyzetük maximális elfogadásában, mind társadalmi, mind egyéni szinten. Ha a helyzet az, hogy most egy nő úgy érzi, fontosabb az identitása szempontjából, hogy karrierépítéssel és ne anyasággal kezdje a felnőtt korát, akkor ki kell deríteni, hogy ez a saját vágya-e, vagy a társadalmi elvárás nyomja efelé. Ha a kettő egybeesik, semmi gond, hajrá karrier. Ha ő már inkább anya lenne, de fél, hogy lemarad, nem felel meg, akkor abban segítjük, hogy feloldja a szorongásait és anya lehessen”.
A pszichológus szerint, ha jó anya- és családmintája volt egy nőnek, akkor valószínűleg ezt az utat választaná ösztönösen, de ha diszfunkcionális családból jött, felerősödhet a vágya, hogy ellenébe menjen az otthon tapasztaltaknak.
„Ha valaki annak ellenére szül gyereket, hogy nincs készen, akkor több kárt tesz magában, új családjában, születendő gyerekében, mintha karriert építene. Ma már elfogadó az attitűd, ha valaki egyáltalán nem akar gyereket vállalni, és az is elképzelhető, hogy 40 éves korára jön meg a kedve. Ebben a kérdésben ugyanannyira egyéni, mint társadalmi jelenségekről beszélhetünk és mindegyik mögött egy-egy élettörténet, egy-egy sérülés, minta vagy kényszerűség állhat. Fontos, hogy ezeket a nők feltárják, felvállalják és tudatosan döntsenek egy korai vagy kései szülés mellett” – magyarázza Vidák Vera.
A nők biztonságra törekszenek szülőként, ezért nem igazán a kor a döntő, inkább az, hogy van-e mögöttük egy olyan stabil párkapcsolat, ami érzelmileg és egzisztenciálisan megfelelő fészket biztosít születendő gyermeküknek.
„Fantasztikus dolog együtt felnőni a gyerekkel, rugalmasan, mozgékonyan, energikusan kezelni az anyaságot, nem drámázni sok mindenen, hagyni, hogy az ösztönök domináljanak. A húszas éveink ilyenek. Azt mondják, az idősebbek tudatosabbak, jobban felkészültek, én ebben nem hiszek, de valójában ez is lehet ugyanúgy a helyes irány, akárcsak huszonévesen szülni. Az a legszebb, hogy sose vagyunk eléggé készen az anyaságra. Ha racionálisan gondolkozunk, mindig lesz rá érv, hogy most miért ne, pedig az anyaság egy olyan érzés, ami akkor tud belépni, ha már nem félünk bizonyos dolgoktól az életben; hogy mitől, az már teljesen egyéni dolog.”
A harmonikus párkapcsolat
A 22 éves Réka és szintén huszonéves párja most várják első gyermeküket, aki decemberben fog világra jönni. Réka elmondása szerint a környezetében mindenki nagyon örült a várandósságának, a közeli barátok, rokonok tudták, hogy már babát terveznek, így nagy meglepetés nem ért senkit sem.
„Az emberek reakciója attól is függ, főleg ha ilyen fiatalon lesznek valakik szülők, hogy milyen párkapcsolatba születik bele a baba. Mivel nálunk mindenki úgy látta, hogy boldog, erős párkapcsolatban élünk, már együtt lakunk, tervezzük a babát, úgy gondolták, hogy jó helyre fog majd születni” – meséli Réka.
Kép forrása: bloglovin.com
Azt, hogy fiatalon válik anyává, azért látja jó dolognak, mert sokkal kevesebb betegségnek van kitéve ő is, és a baba is, mintha 35-40 évesen vállalna gyermeket.
„Nekem mindig is az volt az álmom, hogy fiatalon váljak édesanyává, mert a fiatal anyukáknak több a türelmük és az energiájuk is a kisbabákhoz, kisgyerekekhez, ha pedig a kamaszkorhoz érünk, a kisebb korkülönbség a szülő és a gyermek között nagyobb összhangot alakíthat ki köztük.”
Ő leginkább magától a szüléstől tart, de ezt csak egészséges aggodalomnak érzi.
„Talán amitől a legjobban félek az, hogy amikor egyedül leszek a babával, mindig tudni fogom-e, mi a teendő. De szerencsére nagyon sok segítségem lesz a családtól, úgyhogy ez enyhíti bennem az aggodalmakat, illetve a már tapasztalt anyukák mindig azt mondják, hogy minden jönni fog magától, és ösztönből tudni fogom, mit kell tennem. A párom nővére, akinek már van egy egyéves kislánya, hasznos tanácsokkal lát el, de a környezetemben mindenki segít” – mondja Réka.
Azoknak, akik hasonlóan fiatalon válnának anyává, Réka azt javasolja, hogy hajrá, hiszen ez a lehető legcsodálatosabb dolog, ami egy nő életében történhet.
„A terhesség minden percét élvezem, pedig nem tartozom a tünetmentes várandósok közé. Ami nagyon fontos, hogy erős legyen a kapcsolat, amibe születik a pici, mert egy kismamának nagyon sok támogatásra és segítségre van szüksége, főként lelkileg, de fizikailag is.”