A kutatásban 7.000, 10 és 15 év közötti gyermek vett részt.
A gyerekkornak kellene életünk legboldogabb szakaszának lennie, de sajnos nagyon sok gyermek számára nem tartogat örömöt.
Ugyanez a felmérés kimutatta, hogy azok a gyerekek boldogabbak, akik saját szüleikkel élnek, mint azok akiket mostoha szülők vagy csak egy szülő nevel.
Egy másik tanulmány szerint a lányok 21%-a szorongást érez és bizonytalan önmagában külseje miatt. A fiúk mindössze 12%-ának vannak hasonló problémái.
Ráadásul, a gyermekek körülbelül 12%-át az iskola teszi boldogtalanná, sőt tízből egy gyerek úgy észleli, hogy ez az intézmény korlátozza szabdságát, és ezért nincsenek is pozitív elvárásai a jövővel kapcsolatban.
Emlékszem egy megtötént esetre, melyet egy pedagógus mesélt el, aki óvodásokkal szervezett találkozót. Arra a kérdésre, hogy „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?”, mindenki azt válaszolta: „Én miniszterelnök akarok lenni!”, „Én pilóta!”, „Én tanárnő!”. Azonban egy szomorú lányka az osztályterem végében, csendesen így szólt: „Én tévé szeretnék lenni, hogy a szüleim rám is nézzenek és meghallgassanak…”. Ez a válasz mindenkit elhallgatatott és elgondolkoztatott…
Sajnos, nagyon sok szülő rá se hederít a gyerekére, nem hallgatja meg és soha meg nem kérdezi, hogy mi fáj neki vagy boldog-e. Ezek a hiányosságok félelemmel töltik el a gyermeket, nem fog bízni a maga erejében, elégedetlenné válik önmagával, könnyen befolyásolható lesz, úgy érzik senki se szereti őt.
A gyermek önképének fejlődésében fontos szerepet játszik a család, a baráti kör és a tömegtájékoztatási eszközök. Továbbá, az önképet a saját tapasztalatok is befolyásolják és a mód ahogy ezekhez a gyermek hozzááll.
A gyermek törékeny, úgy fizikailag, mint pszichikailag. Kortól függetlenül szüksége van a teljes figyelmedre és szeretetedre, mivel jövője a jelenben épül. Ha mindez hiányzik gyermeked személyisége rosszul fejlődik, frusztrálttá, depresszióssá, szorongóvá válik, rosszul-nevelt lesz.
Gyakran, se a szülők, se a tanárok nem veszik észre, hogy a gyermek szorong. Ilyenkor a gyermek elkerüli, hogy új dolgokban vegyen részt, új emberekkel ismerkedjen meg, nem érzi jól magát ha kiáll a közönség elé beszélni (nem akar a figyelem középpontjába kerülni, mert féln, hogy a többiek rossz véleményt alkotnak róla), kevés baráttal rendelkezik.
Egy brit egyetem tavalyi felmérése szerint, az európai országok közül Hollandiában és a skandináv országokban a legboldogabbak a gyerekek, míg Magyarország csak a 19. helyen szerepel a 29-ből.
A brit kutatók szerint a hollandok rájöttek mitől lehet gyermekük boldog. Azonban nemcsak a szülők, hanem a tanárok is tudják mi a siker kulcsa, mivel kevésbé szigorúak, mint szakmabeli társaik Európa többi pontján.
Egy pszichológus barátnőm érdekes válaszokat kapott azon kérdésére, hogy mi is a boldogság: „Az a boldogság, amikor együtt van az egész család: anyu, apu és a testvérem” (Márton, 5 éves), „Amikor boldog vagyok, sokat nevetek és a társaimmal játszom” (Júlia, 6 éves), „Az a boldogság, amikor anyu az ölébe vesz” (Alex, 4 éves), „Amikor a nagyihoz megyek, nagyon boldog vagyok” (Ingrid, 7 éves).
Érdekesnek találta azt a választ, amelyet egy gimnazista fiútól kapott: „Akkor vagyok boldog, ha a szüleimmel vacsorázom, mert szinte mindig egyedül eszem, mert ők nagyon sokat vannak távol”.
Hogyan segíthetünk ezeken a gyerekeken, hogyan tehetjük őket boldoggá? A szülők hozzájárulhatnak a gyermek kiegyensúlyozott énképjének kialakulásához a következő módon:
– reális elvárásaik vannak a gyermekükkel szemben;
– bátorítják őt, hogy kifejezze pozitív és negatív érzéseit;
– nem kritizálják és nem hibáztatják őt;
– bátorítják, hogy kapcsolatba lépjen más gyerekekkel;
– megjutalmazzák, ha viselkedésén változtat;
– ők maguk a gyerek példaképe.
A pedagógusok is javíthatnak a gyermekek önbecsülésén a következőképpen:
– jól megtervezett tevékenységek révén;
– a diákok jótulajdonságainak megállapításában;
– választási lehetőségeket ajánl;
– megfelelőképpen jutalmaz.
Mikor kérdezted meg utoljára a gyermeked, hogy boldog-e?