Hogyan veheti észre a szülő, ha a gyermekénél tanulási zavarok jelentkeznek?
Azt mondanám, hogyha óvodás korban szívesen rajzol, beszélget, „feladatozik” (és itt nem feladatlapok megoldását értem elsősorban, inkább társasokat, házimunkába való bekapcsolódást), és ezekben a tevékenységekben sikeres, magabiztos, később kevésbé lehetnek gondok. De tapasztalataim szerint sok családban ezek már kevéssé jelennek meg.
A gyermekek sokkal inkább a digitális eszközökkel „feladatoznak” és a szülők nemigen játszanak gyermekeikkel. Persze sok családban megteszik és ez nagyon jó. Az óvodapedagógusok vagy a tanárok véleménye jelenthet segítséget, hiszen ők hasonló korú gyerekekkel foglalkoznak, és a tevékenységek közben látják, ha valami nem az életkornak megfelelően halad. Néhány példa azért, a teljesség igénye nélkül:
Óvodás korban: Olvass még a témában
- nem szívesen rajzol
- nem tud megszámlálni, elszámlálni (legalább az életkora számkörében)
- irányokat téveszt
- nehezen jegyez meg dolgokat
- mozgása összerendezetlen, mindig elesik, nekimegy dolgoknak
- nehezen érti meg, amit mondanak neki
- a hallott mesét nem tudja visszamondani, elmesélni
- nehezen fejezi ki magát szóban, a saját adatait (név, cím, életkor stb.) nem tudja megjegyezni
- a napokat nem tudja felsorolni, nem tudja milyen nap, milyen évszak van
Iskolás korban a fentieken túl:
- b-d csere egy tipikus probléma, de ha csak ezt cseréli, azért az még nem tragédia, főleg nem első osztályban
- írása nehezen olvasható, vagy súlyos, visszatérő hibákat tartalmaz
- nagyon lassú a munkatempója, vagy épp túl gyors, kapkodó, felületes, emiatt sok hibát vét
- matematikából a tízes számkörön kívül nehezen számol, nem tud az osztályfoknak megfelelő számkörben tájékozódni
Hangsúlyozom, ezek csak ízelítők! Számos jele lehet a tanulási zavarnak, amit rövid idő alatt nem is lehet itt kifejteni.
